Mit esznek Németországban?

Tömeges élelmiszerhamisitások 

Részben az élelmiszerhiány, részben a meggazdagodási vágy hihetetlen arányu élelmiszerhamisitásokra vezet Németországban. Élelmiszerhamisitással foglalkoznak már nemcsak kereskedők és iparosok, hanem olyan emberek is, akik soha azelőtt üzleti vállalkozásokba nem fogtak és az elitéltek között akadnak irók, tanitók, sőt tudósok is, akiknek lelkét – mint az alábbi jelentés igazolja – a bűncselekmények egész sora terheli. 

Leipzig város vegyvizsgálati hivatala a napokban tette közzé statisztikáját azokról az élelmiszerhamisitásokról, amelyeket a mult év során megállapitott. Eszerint megállapitást nyert, hogy husnemüeknél általánosságban a legtöbb konzerv minden szakértelem nélkül, a legrosszabb anyagból és tisztátlanul lett méregdrága áron forgalomba hozva. Speciális vizsgálatoknál megállapitották, hogy a csontleves cimen forgalomba hozott dobozok legnagyobb része közönséges ivóvizzel voltak töltve, hogy a gulyáspótlékok, mártások stb. sós vizzel kevert lisztnél egyebet nem tartalmaztak. 

Halkonzerveknél a vegyvizsgálati hivatal megállapitotta, hogy szardinia helyett apró szárazhalat hoztak forgalomba, hogy a legtöbb ansóviszdoboz homokkal volt kitöltve és hogy heringsaláta helyett ecetes burgonyával töltötték meg a dobozokat néhány hering pikkelylyel tarkitva. A forgalomba hozott olajokról megállapitotta a vegyvizsgálati állomás, hogy zsir-olaj cimen forgalomba hozott áru többnyire zsirral és vizzel készitett mükeverék volt, amit pedig salátaolaj pótlék cimen hoztak forgalomba, semmi egyéb nem volt, mint festett, vizenyős növénynyálka oldat. 

Kenyérnél és lisztnél a vegyvizsgálati állomás számtalanszor megállapitotta, hogy a lisztben gipsz és kréta óriási szerepet játszott és kenyerek vegyvizsgálatánál megállapitották, hogy a kenyér gipszen, fűrészporon, burgonyahéjon és szalmán kivül nem egyszer papirost, hajat és kavicsokat, sőt egereket is tartalmazott.


Hasonló csalásokat állapitott meg a vegyvizsgálati hivatal a tej és tejtermékek forgalomba hozatalánál, kakaópótlékoknál és gyümölcsizeknél s különösen egy esetben megállapitotta a vegyvizsgálati hivatal, hogy a kakaópótlék cimen három és fél márkáért forgalomba hozott keverék tényleges előállitási költsége mindössze 24 fillérbe került. 

A vegyvizsgálati hivatal jelentése végén megállapitja, hogy a hatóságok, ahol csak tehették, a kapzsi és lelkiismeretlen élelmiszerhamisitókat igen sulyosan büntették, de a meggazdagodni vágyó lelketlen emberek annyira leleményesek, hogy a visszaélések még ez idő szerint is napirenden vannak. 

Lipcse városának tanácsában volt annyi bátorság, hogy a nyilvánosságra hozta ezeket az adatokat. Vajjon mikor fogjuk mi budapestiek megtudni, hogy ételeinkben minő kártékony, vagy legjobb esetben ártalmatlan, de értéktelen anyagokat eszünk a keservesen megkeresett drága pénzünkért?