A háboru

Az oroszországi események jelentékeny mértékben csökkentették azt az intenziv érdeklődést, mellyel a világ a döntést igérő tavaszi offenziva eljövetelét várta. Attól a naptól kezdve, amikor a cár detronizálása megértette a világgal az orosz forradalom korszakos jelentőségét, a véres háboruban kimerült népek inkább az orosz belügyek alakulásától, mintsem a harctéri eseményektől várták a béke eljövetelét.

Az Oroszországban beállott fordulat azonban csak annyiban volt hatással az orosz frontra, hogy a politikai láz a katonaságon is erőt vett, ám mindabból, ami eddig megbizható hirként kiszivárgott Oroszországból, lehetetlen biztos következtetéseket vonni a fronton álló hadak hangulatára s még kevésbé állapítható meg, vajjon az angol biztatásra dolgozó orosz kormány a front mögötti tömegek legsürgősebb szükségleteinek a kielégítése érdekében a hadsereget quantitó negligeableanak tekinti-e a forradalom kitörése óta s nem tudni, vajjon gondoskodik-e eléggé az emberanyagban, municióban és élelmezésben mutatkozó hiányok pótlásáról?

Valószinü, hogy a belső átalakulás ezernyi nehézségeivel küzködő Oroszország még sokáig nem lesz képes nagyobbszabásu offenzivára, de azért nekünk, meglepetéseket elkerülendő, az orosz fronton is résen kell állnunk.

Azok a kisebb vállalkozások, melyeket az oroszok elszántabb tisztek kezdeményezésére a front különböző pontjain megkisérelettek, balul ütöttek ki s legfeljebb arra szolgáltak, hogy az erőszakolt harcban 10.000 foglyot ejtettünk s több fontos poziciót elhódítottunk az oroszoktól.

A nyugati harctér ellen már megkezdődött a nagy háboruság, a franciák és angolok megközelítették St. Quentin előműveit, sőt már a nagy tömegeknek egymással való érintkezése is várható. A régebbi német állásoknak feladása és Hindenburg szellemében foganatosított nagyszerű visszavonulása a német csapatoknak elsőrengű teljesítményének tekinthető, de a stratégiai mozdulat igaz értékét majd csak az ezután várható események fogják eldönteni.

Az olasz fronton a készülő akció körvonalai nem bontakoztak ki még oly mértékben, hogy meg lehessen állapítani, ki lesz a támadó fél, hol és mikor várható a döntő offenziva? A mi akciónkat az időjárás is késlelteti s hogy milyen körülményes és kockázatos a korai tavaszi offenziva ezen a területen, elég utalnunk arra, hogy a hirtelen hóviharok és lavinák miatt Conrad tavaly is kénytelen volt április közepéről május középére halasztani fényesen előkészített támadását. Az olaszok nem felejtették még el tavalyi vereségüket s egybehangzó hirek szerint várható offenzivánk miatt egész Itáliában napról-napra nő az az aggodalom s külünösen a Pó vidéki lakosság fél az eljövendő eseményektől. Nem csoda, hogy nagy inség által is növelt pesszimista hangulat megszaporította az olasz békebarátok számát.

Az amerikai kongresszus határozata folytán ezután már Amerika is hadviselő félnek tekinthető. A dolgok mai állása szerint az Unió csak Németországgal szemben deklarálta a hadiállapot fennállását, ellenben Ausztria-Magyarországgal és balkáni szövetségeseinkkel a diplomáciai viszonyt nem szakította meg, mi azonban már jóvá tettük Amerika mulasztását.

Amerika háborus beavatkozása legfeljebb a tengeren javíthatja meg az entente egyre rosszabbodó helyzetét, amennyiben az amerikai hadi- és tengerészeti flotta, de legalább a torpedóüzők hatalmas raja ujabb veszedelmet jelent a német tengeralattjárók számára. Mivel azonban joggal föltehető, hogy a német kormány és az admiralitás kezdettől fogva tekintettel voltak Amerika esetleges beavatkozására, végleges ítélkezés előtt be kell várnunk azokat a csodatetteket, amelyeknek végrehajtására az angolénál sokkalta inferiorisabb amerikai tengerészet vállalkozott.