A német birodalmi kanczellár az orosz forradalomról

Bethmann-Hollweg birodalmi kanczellár a birodalmi gyülés legutóbbi ülésen a következő beszédet mondotta:
Uraim! Az oroszországi világtörténelmi események jelentőségükben minden más eseményt felülmúlnak. A mennyire megállapítható, Miklós czár saját tragikus vétkének vált áldozatává. Poroszországot és Oroszországot ősidők óta hagyományossá vált barátság kötötte össze, de az orosz uralkodóházban a régi és jó viszonyok utolsó fentartója voltaképpen már II. Sándorral szállt sirba.

A mi állásfoglalásunk az orosz eseményekkel szemben világosan meg van jelölve. Mi továbbra is azt az elvet fogjuk követni, hogy idegen országok belső viszonyaiba bele nem avatkozunk. (Tetszés).
Rosszakaratu helyről most minden elképzelhető eszközzel oly hireket terjesztenek a világban, hogy Németország az orosz nép alig kivivott szabadságát meg akarja semmisíteni. Ő felsége a császár a czár uralmát akarja helyreállítani a szolgasorban levő alattvalók fölött. Ezek a hiresztelések merő hazugságok és rágalmak, amit ezennel teljes nyomatékkal megállapítok.

Hogy az orosz nép miképpen rendelkezik be otthonában, az kizáróan a saját ügye, a melybe mi bele nem elegyedünk. Egyetlen óhajunk az, hogy Oroszországban oly állapotok fejlődjenek, a melyek az országot a béke szilárd és biztos bástyájává teszik. (Élénk tetszés) Ha a dolgok új rendje hozzájárul majd ahhoz, hogy megkönnyítse a jó szomszédi viszony fenntartására utalt két nép újból való közeledését, akkor azt örömmel üdvözöljük.

Mi a régi Oroszország bünei folytán, a melyeknek sorában Szerbia gyilkos merényletét fedezte Ausztria-Magyarországgal szemben, 1914 junius havában mozgósított ellenünk, 1916 deczember havában elsőként ellenségeink között utasította vissza kevély gúnynyal békeajánlatunkat, magunk is eleget szenvedtünk.

Uraim! Minden nagy nemzetben jelentős életmomentumok vannak – és a német nép még nem ment keresztül nagyobb életmomentumokon, mint azokon, a mikor az ellentétes vélemények egyuttal újra felszínre jutottak, különösen most, a mikor oly hatalmas erők törekednek új régiók felé. De minden azon mulik, hogy a nézetkülönbségek közepette az egység alapelve megmaradjon és ez az egység napról-napra és óráról-órára oly szilárdul és rendíthetetlenül nyilvánul meg harczosaink hőstetteiben, hogy amaz akarat és az a bizakodás, hogy hazánkat győzelemre juttassuk, folytonosan összehoz bennünket, és ha Isten akarja, legyőzhetetlenné tesz minket.