Még ezek mernek sirni!

Elsirták panaszaikat a meggazdagodott szabómesterek 

Azok között, akiknek nevét a szegény ember csak fogcsikorgatva és ökölbe szoritott kézzel emlegeti, első helyen állanak dicsőn és rendületlenül a szabóiparosok. Nem tudjuk egészen biztosan, hogy a posztógyáré, a posztókereskedőé, a ruhakereskedőé, vagy pedig a szabómesteré-e az elsőbbség.

A szabómesterek azt vitatják, hogy a posztógyárak drágitották meg a ruhát, a posztógyárak azt vitatják, hogy a ruha azért drága, mert az árdrágitókon és lánckereskedőkön keresztül jut az eldugott áru a szabókhoz, a közönség ellenben nem vitat semmit, csak szenved és rongyokban jár s még ha éhezik és a szájától vonja el a falatot, még akkor sem tudja megfizetni azt a horribilis árat, amit ma a szabók egy ruháért mernek követelni. 

A dicső szabómesterek most egy ujabb nagyszerü alkalmat kaptak arra, hogy a ruha árát még jobban felemeljék. A munkások, akik az élelmiszeruzsora jóvoltából épen ugy éheznek, mint a lateiner ember, százszázalékos béremelést követelnek és a szabóiparosok ezt a béremelést ismét rá akarják sózni a közönség nyakára. Tegnap gyüléseket tartottak a szabómesterek is, a szabómunkások is és amit ezeken a gyüléseken hallottunk, az fényes megvilágitásba helyezi a ruha körül fennálló uzsorát. 

Az Egyesült Szabóiparosok, valamint a női szabóiparosok, élükön Holzer Sándorral – van-e ki e nevet nem ismeri – szörnyü panaszkodást vittek véghez vasárnapi gyülésükön. Ami panaszt csak egy munkaadó kapitalista el tud zengeni, ezt ők – szegények – mind elzengték. Azt bizonyitották be egymásnak, hogy mindenki keres a ruhadrágaságon, csak ők nem, mert a ruha árának emelkedése részben a posztódrágaság miatt van, részben pedig a munkások tulhajtott bére miatt.

Ők, akik a férfiruha méterjét 150-200 koronával számitják a vevőnek és ehhez 300 korona munkadijat csapnak, a női ruhákért pedig háromszor ennyit kérnek, azt mondják, hogy ezt mind a posztókereskedő és a munkás keresi. Szervezkedni akarnak a derék szabómesterek olyan szervezetbe, amely a munkások terrorisztikus fellépésével és méltánytalan követeléseivel szembe tud szállni. Szórul-szóra igy mondták. És már előre kijelentették, hogy a közönség ne essék kétségbe, ha a ruha ismét drágább lesz, mert ez a munkások bérének felemelése miatt lesz. 


Ezzel szemben a munkások tegnapi gyülésén kiderült az, hogy a szabómunkások 100 százalékos béremelése egy-egy öltöny árát legfeljebb 30 koronával drágitaná meg. Természetesen nem fogadják el az igért 25 százalékos béremelést, hanem ragaszkodnak a 100 százalékhoz, sőt ha a gabonaárak felemelése esetén ujabb élelmiszerdrágulás következnék be, ujabb béremelést helyeznek kilátásba. 

Most már igazán a kereskedelmi kormányon a sor, hogy erélyesen rendezze ezt a kérdést. Az általános elégedetlenség oka nagyrészben ruhauzsora és ennek okát kikutatni és megszüntetni a kormány kötelessége. A szabómunkásoknak élniök kell, sőt élniök muszáj. De a kapzsi posztógyárosok, posztókereskedők és szabómesterek már elég gazdagok lettek. Elég volt!