Kenyérdrágaság

A hadsereg, Ausztria és Németország szükségleteinek sürgős biztositására oly intézkedéseket rendelt el a kormány, amelyek a termésfölöslegek megfelelő részének azonnali leszállitására, illetve átadására serkentik a gazdákat. Ez a rendszer a prémiumok életbe léptetése. Az elmult esztendőben a prémium két korona volt mázsánként, ez a dij ebben az esztendőben a julius 15-ig terjedő időre harminc, julius 25-ig huszonöt, az augusztus 5-ig terjedő időre pedig husz koronára emelkedik.

E tekintélyes prémium az egyik oka annak, hogy a kenyér ára és ezzel kapcsolatosan a finomliszt, a főzőliszt a kenyérliszt ára annyira megdrágult. Pedig a prémiumok felemelésének nem az volt a célja, hogy a polgári fogyasztást drágitsák meg ezzel, hanem csupán az, hogy kizárólag a katonaság és a szövetséges hatalmak szükségleteit enyhitsék mielőbbi szállitásokkal a termelők.

Miért kell tehát a magasabb prémiumokat a magyar fogyasztásnak megfizetni, miért kell nekünk azokat az anyagi terheket viselnünk, amelyeket egyébként nem is nekünk szántak? Ha az osztrákoknak, a németeknek és a hadügyi kormánynak annyira sürgős a gabona leszállitása, hogy ennek fejében a felülfizetésekre is hajlandó, akkor fizessék meg ők a prémiumokat.

A kormány ne fizettessen meg velünk oly összegeket, amelyeket, mint a maximális árakon felüli kedvezményeket juttattott fillérek, koronák alakjában, végeredményben azonban milliók összegében a gazdáknak.

Megtanultuk már az elmult évben, hogy a bár a prémiumok érvénye rövidesen lejár, a magas fogyasztási árak, amelyeket prémiumok alapján kalkulálnak, a kampány egész idején érvényben maradnak. Igy volt ez az elmult esztendőben, amidőn a csökkenő maximális árak dacára a Haditermény mégis a legmagasabb maximális áron számlázta tovább a gabonát a malmoknak, mázsánként több koronát keresve.

Ahelyett tehát, hogy arányosan leszállitották volna a kenyér és a liszt árát akkor, amidőn a gabona maximális ára is csökkent, a fogyasztási árak ugyanazon a nivón maradtak és a különbözetként mutatkozó nyereséget a Haditermény könyvelte el saját számlájára. Ilyenformán el lehetünk készülve arra, hogy ebben az esztendőben az egész kampányon végig a kilencvenkoronás buzaárak alapján kikalkulált liszt- és kenyérárak maradnak érvényben, hacsak egy malomipari, vagy termelői offenziva annak további felemelését követelni nem fogja.

Október elsején tul a rendelet értelmében prémiummentesen 60 korona lesz a buza ára, joggal követeljük tehát már most, hogy a kormány előzetes intézkedésekkel biztositsa a fogyasztási árak csökkenését oly mértékben, mint ahogyan a maximális gabonaáruk csökkennek. Nincs semmi szükség arra, hogy az elviselhetetlen drágaságot teljesen indokolatlanul fokozza a kormány, különösen ebben az esetben, amidőn annak könyitését mi sem akadályozza többé.