1918. VIII. 10. 

Csatolt levéltöredéket bemutatom. Tegnap kaptam egy főszolgabiró barátomtól. Ez igazolja májusban általam jósolt rossz termési kilátásokat. 

Mindent akarnak reqirálni, de miből?
Itt oly rossz termés volt, hogy a jövő tavaszon vagy már a télen éhinség lesz s akkor nagy bajok lesznek, amitől ugyanis lehet félni, mert a jövő évre a legrosszabbra el lehetünk készülve. 

Csütörtökön, 8-án egy irtóztató égi háboruval leszakadt tömérdek viz, beiszapolta vagy elvitte a völgyekben renden fekvő sarjucskákat. Ma már ismét csépeltünk volna, de éjféltől ismét szakadt az elkésve jött eső. Az udvaromban annyi a viz, hogy elvinne egy csónakot.

Az idő egyik szélsőségéből átcsapott a másikba!
Minden dolog megállt. Az ugarokat forgatni kellene. Husz katonának két napi cséplése lett volna még és az esőzés miatt most dolog nélkül kosztolhatom napi 3 koronáért. Ennyit fizet a katonaság 3-szori ételért!

Napszámot pedig 10 koronát fizetek.
Ez pedig tul sok ezen ruthéneknek, kiket előbb az aratásra tanitani kellett, mert otthon ők favágók. Nálunk divó aratást még nem láttak, náluk a pici termést az asszonyok sarlózzák. És ilyen munkásokat kaptam.

Junius 9-ike óta fizetem és kosztolom, hogy 60 koronás buzát adhassak a H. T.-nek. Aratásban 1/2 holdnál többet le nem takaritott egy ember. A bennszülöttek pedig 1600 négyszögöles holdat. Drága aratásom volt. 

P. P. Z.