A háboru után a hajótér az életbevágó gazdasági kérdések közt első helyen fog állani.
A háboru kitörésekor a magyar hajótér 177 hajóval 368.538, az osztrák 374 hajóval 812.343, tehát a monarchia egész hajótere 551 hajóval 1,108.881 bruttoregisztertonnát képvisel.

Ebből a háboru alatt elsülyedt 3 magyar 5000 tiszta tonnáju és 19 osztrák 46.164 tonnáju, tehát mindössze 22 hajó 51.164 regisztertonnával. Eladtak 25.289 tonnáju 7 magyar, 113.053 tonnáju 27 osztrák, összesen 138,342 tonnát képviselő 34 hajót.

Az ellenség kezére került 54 osztrák hajó 184.970 bruttoregisztertonnával. Barátságos és semleges kikötőkben vesztegelnek a monarchia hajói közül: Németországban két magyar és egy osztrák összesen 11.017 tonnát kitevő hajó, Németalföldön 3-3 magyar és osztrák hajó – 26.212 t., Spanyolországban 9 magyar és 13 osztrák hajó – 77.656 t., Dániában egy 3528 tonnás osztrák hajó és Belgiumban két 5873 tonnát képviselő hajó, tehát összesen 36 hajó – 131.002 t.

A háboru alatt a monarchia 10 uj hajót épitett, melyek 36.344 tonnát képviselnek, ugy hogy 1918. január 1-én a magyar kereskedelmi flotta 109 hajó – 156.145 tonna, az osztrák 296 hajó – 560.357 t., vagyis a monarchia flottája 405 hajóra és 716.502 bruttoregisztertonnára rugott, melyből 369 hajó – 584.000 t. hazai kikötőkben van.

Ha a monarchia nyersanyagszükségletét 3 1/2 millió tonnára becsüljük, e forgalmat a rendelkezésre álló hajótérrel évenként négy fordát számitva, lehet lebonyolitani. Ez azonban a monarchia kereskedelmi hajózásának tulságosan megfeszitett teljesitményével és a teljesitőképesség megromlásával járna, ugy hogy haladéktalanul hozzá fogni uj hajók épitéséhez.