Utjavitást a segélyért

Már több izben irtuk, hogy az állampénztár megkárositására kár a dolgozni nem akarókat segélyezni, de munkára kell őket kényszeriteni. Ime most már a napisajtó is foglalkozik e kérdéssel, melyek közül – mint nagyon helyes és üdvös s tényleg könnyen megvalósitható eszmét – a következő sorokat vesszük át: 

A „Világ” egyik olvasója irja:
A háboru alatt a közutak tönkrementek. Most, amikor olyan rengeteg sok a munkanélküli, akiket az állam segélyezni kénytelen, a legjobb alkalom volna az utjavitásokat megkezdeni, mert ehhez csak nyers munkaerő és szekerek kellenek. Robbantóanyagra a katonaságnak már nincsen szüksége, tehát dinamit is kapható.

Ezen munkálatok megkezdésével elérnők, hogy a kőbányákat és dinamitgyárakat nagyon jól foglalkoztatnók, sok munkás produktiv munkát végezne és nem terhelné az államháztartást ellenértéknélküli kiadásokkal és megkezdhetnők a sorozatos munkabeosztást, ugy, hogy a viszonyok annyira konszolidálódnak, hogy a gyári üzemek ismét zavartalanul megkezdhetők lesznek, a sürgős utjavitási munkák nagyrészt el lennének végezve és jutna elegendő munkaerő az egyéb, nagyon sok tennivalóra is. 

Ha ezekhez még hozzátesszük, hogy az utcai járdák, burkolatok, a vasutak alépitményei stb., stb., valamint a csatornák, árkolások s egyéb vizelvezetők is sürgős javitásra szorulnak s a töltések igazi igazitása is sok munkásra vár, ezzel irányt adtunk a vezetőköröknek, hogy miként használják fel a rendelkezésre álló emberi erőket.