A papíros

Igen időszerü most a papirosról írni, mert a papíron is, mint minden más anyag a hosszu háboru alatt alaposan megfogyatkozott. Az első pillanatra a kép ábrázolása nem adja meg a címül viselt fogalom értelmet, de ha ideírjuk, hogy a tömegpapíros élete a fától el nem választható, nyomban megértjük, hogy mit jelent a képen látható drótkötélvasut abban a kérdésben, hogy a papíros elfogy.

Norteliff lord, Anglia papírral koronázott királya, a világ legnagyobb papírgyárainak és a legnagyobb ujságvállalatainak tulajdonosa milliókra rugó erdőgazdaságot tart fönn csakis azért, hogy a papírgyárainak szükséges fát termelhesse és szállíthassa. A világ minden részében van erdőbirtoka, százezrekre rugó munkássereg dolgozik a fa termelésével és szállításával, olyan hatalom van a kezén, amellyel ezen a téren senki sem veheti föl a versenyt.

Egy pillanatra meg kell állani ennél a tételnél, mert ide kell írni, hogy mindez a háboru előtt volt így, mert amióta a német tengeralattjáróhajok urak a tengeren, Nortelliff úr csak azt a fát dolgozhatja föl, ami Angliában terem. A képünkön látható erdőüzem csak raktárra dolgozik, mert Kelet-Afrikából egyetlen hajórakomány fa sem megy Angliába.

Ez a keletafrikai erdőüzem egyébként a legnagyobb erdőgazdaság a világon. Maga a drótkötélvasut egyike a technika bravurjainak, mert egy kilencszáz méter hosszu völgyszakaszt hidal át alátámasztás nélkül, s csak a szög, vagy forduló állomáson van az első támaszpont. Innen már kisebb szakaszok viszik a fát a hegyen túl, ahonnan végig lefelé vezet a drótkötélpálya, le egészen a tengerpartig, ahol a fát hajókba rakják, hogy Angliába szállitsák.

A keletafrikai erőrengetegekben lévő faüzem több, mint huszezer színes rabszolgát foglalkoztat, akikre néhány száz fegyveres angol gyarmati katonaság ügyel föl természetesen gépfegyverrel és ágyuval. Fönn a hegytetőn a drótkötélvasut kezdő állomásán széles, nagy területen hevernek a levágott és már kellő, szállitásra készre vágott fatörzsek. Ezeket görgőkön guritják egy emelet rakodóra, ahol lánccal összekötik a két végén.

Ekkor ráeresztik a kötélen futó kerekekről lelógó láncos fogókat, s a fekete munkások neki rugaszkodva kihuzzák a most már lógó fatömeget az állomás végéig, ahol a drótkötél lejtő kezdődik. Itt eleresztik s a fa az önsulyától gurul le egyre sebesebben, végre is olyan sebességgel, hogy a maga lendületétől meg föl az emelkedés tetejéig.

Itt, ha elvesztette volna futó erejét; ujra emberi segitség viszi át a holtponton, hogy ujra nekilóduljon az ujabb lejtőnek. Két drótszál vezet végig a pályán. Az egyiken rohan a fa, a másikon összeakasztva az üres kerekes horgok, amelyeket a tengerparttól az első emelkedésig gép erő huz föl, de innen már ez is az önsulytól rohan végig a pályán.

Van a pályának néhol olyan szakasza is, ahol az önsuly nem elég lökőerő. Itt azonban az emberi erő sem segithet, mert a helyzet a levegőben van, s nincs alátámasztás, vagy állomás, ahol emberek tartózkodhatnának. Ekkor ujra a gép erő lép működésbe. A csigás kerekek alatt egy melléksodrony fut, amelynek vége egy dobra csavarodik. Ezt a dobot gép forgatja. Ha a szállitmány a veszélyes helyre érkezik, a gép nagyobb erővel forgatja a dobot, se ezáltal a farönk át tud siklani a veszélyes helyen. Ilyen nagyszerű alkotásai vannak a modern technikának.