A Nap tömege

Einstein relativitási elmélete szerint minden test, mely energiát sugároz ki, a kisugárzott energiával egyenértékű tömeget veszít. Ezen elméletből következik, hogy energiát állandóan kisugárzó Nap folyton veszít tömegéből. Boszler szerint a Nap tömegvesztesége 30 millió év alatt a Föld tömegével egyenértékü.

Mivel pedig a tömegveszteség folytán a Nap gravitációs hatása csökken, az év hosszának meg kell növekednie. A számítások szerint egy millió év alatt a Föld középhossza, a csökkenő gravitációs hatás következtében annyira megváltozhatik, hogy az évszakok egy hónappal is eltolódhatnak, noha az év hossza ennyi idő alatt csak 6 mp.-czel változik meg. Ilyen kis eltérések realitása azonban megfigyelésekkel ki nem mutatható.

Ha azonban olyan égitestre alkalmazzuk az elméletet, melynek hőmérséklete sokkal nagyobb a Napénál, s a mely ezen oknál fogva több energiát sugároz ki és több tömeget is veszít, úgy a hatás rövidebb idő alatt is kimutatható. Így Persei esetében, melynek hőmérséklete Nordmann szerint13,800 fok, a gravitatio csökkenő hatása abban fog nyilvánulni, hogy 2000 év alatt a csillag fényváltozásainak phasisai 12 perczczel eltolódnak.