Kabos Ede - A királyné

Kabos Ede nem a bőtermésű írók közül való. Ritka ünnepi alkalom számára az írás: az életnek valami nagy titkára kell rányitnia valami megejtően érdekes esemény, valami megrázó lelki katasztrófa során, hogy tollával megtisztelje.

Magáért az elbeszélésért, az elmondásnak finom örömeért - latin fajú írók könnyelmű kedvteléséért - nem fog az íráshoz; ő, aki megértéssel teljes élvezője és ritka megbecsülője mindenfajta írásnak - karamazoffi mélységeknek és Maupassant elragadó könnyűségének - megvárja, míg az életnek egy komor, keserű bölcsességeket kihívó eseménye bűvöletébe keríti, hogy ezt aztán passzióval, s úgyszólván a végsőig exponálván magát tárgyáért művészien alakítsa.

Azok a témák, a melyekben egy-egy mellékes esemény, egy kaland, egy grimasz, egy elszólás hirtelen erős fénnyel világít rá egy emberi alakra - ha néha meg is próbálkozik velük (mint új kötetének utolsó előtti novellájában: "Irsikné") nem érdeklik igazán, de nemesen komoly írói becsvággyal - az irodalomnak, minden irodalminak és önnön tollának ezt a megbecsülését mindig szerettem Kabos Edében - fordul azok felé a témák felé, melyekben nem közönséges emberek "sorsdöntő órái" rögzítvék és ezeknek kiteljesítésében érvényesül igazán elbeszélő talentumát felülmúló alakító művészete. Új kötetében két nagyobb elbeszélése ragadja meg figyelmünket - ezek ragadták meg igazán írójuk figyelmét is - "A királyné" és "A zöld szem"  címűek.

"A királyné"valószínűtlen romantikájának mennyi acélos keménységet tud adni, színpadi alakjai köré, milyen igazi levegőt varázsolni Kabos Ede művészete. Talán meséjében nem ilyen érdekes, de jelentősebb művészi alkotás - Kabos Ede új kötetének legértékesebb darabja: "A zöld szem" Walter Dénesről, egy "ellenszenves, hórihorgas, vékony, félvállú, foghíjas és lehetetlenül szőrös ábrázatú férfirőlť szól és ennek gyönyörű feleségéről - a harmadikról -, aki öngyilkos lett, mert nem bírta az ura féltékenységét.

E féltékenység köré szövődik Kabos Ede novellája: értékes tanulmány tele pszichológiai salto-mortalékkal, melyeknek láttán - egy pillanatra megáll a szívverésünk. Az író itt igazán elemében van: gazdag ember és életismerete, ötletessége, gyakran cinizmusig menő filozófiája (igaz, legtöbbször szentimentalizmust takar vele), íráskészsége, mind művészi céljait szolgálja. S becsülettel szolgálja. Aki elolvassa Kabos Ede kötetét, meg fog győződni róla.

Fenyő Miksa