Vasut a Perzsa-öbölhöz

Évszázadok, sőt ezredévek óta elhanyagolt terület az, a hol most a három legnagyobb hatalom csendes küzdelme folyik. Négy tenger között, a Fekete-tenger, Kaspi-tó, Földközi-tenger és Perzsa-öböl között széles kereszt alakjában terül el ez a klasszikus vidék, a hol annyi ellentétes földrajzi jelleg és annyi ellentétes politikai érdek érintkezik egymással.


A négyfelé szétnyúló földrészek szivét az emberi mívelődés legrégibb bölcsője, a Tigris és Eufrates vidéke, az úgynevezett Mezopotamia (folyamok köze) foglalja el. Itt találjuk Ninive, Babylon, Susa romjait, de itt kell visszaemlékeznünk az arab uralom fényes korszakára is, a mikor Bagdad nevét halljuk említeni.


Az orosz éjszakról, az angol keletről egészen közel ért már ehhez a hajdan paradicsomi vidékhez s most annak bejáró kapui előtt néznek farkasszemet egymással. Az orosz az ő rengeteg birodalmából sehol sem tud kiszabadúlni dél felé, hogy az oczeánokhoz jusson.

 

Most vasutat tervez a Kaukázus déli lejtőiről Perzsián át a Perzsa-öbölig annak Indiához közel eső részéig oda, a honnan az egész Perzsa-öblöt, annak bejáratán uralkodhatik, tudniillik Bender-Abbasig. De ez semmiképen sem tetszik az angoloknak. Annál nagyobb örömmel üdvözölték tehát a németek közbelépését, a kiknek sikerült a török szultántól engedély nyerni olyan vasut épitésére, a mely Konstantinápolyt köti össze a Perzsa-öböllel.

 

Óriási munka ez, a melyhez okvetlenül meg kellett nyerni a török kormány pénzbeli hozzájárulását is, hogy pénzügyileg kivihető legyen. Ez sikerült s ma már csak idő kérdése, hogy mikor utazhatunk nehány nap alatt, kényelmesen, vasuton az asszirok és babiloniak klasszikus földjére. Régen készitik már elő a németek ezt a tervüket.

 

Mezopotámiában olyan küldötteik járnak már évek óta, a kik a földmivelést emelni, a régi, klaszikus öntözőműveket helyre állítani igyekeznek. Olcsón pénzt adnak a földbirtokok rendezésére, a modern gazdálkodásra megtanitják a népet s a helyi hatóságokat a földmívelés ügyeinek emelésére kényszeritik.

 

A török kormány kötelességét teljesítik tehát, hogy a két folyam áldott völgyét ismét olyan paradicsommá tegyék, mint régen volt, a mikor még Európában idétlen kőbaltával zuzták be az emberek egymás koponyáját. A mellett a konczesszió megnyeréséért is csendesen folyt a diplomácziai háború, a melyet utoljára is megnyertek.


Milyen bölcs előrelátás ez! Ki tudná ennek a következményeit megmondani? Nem tehettük volna-e meg mi is ugyanezt? Nekünk sokkal nagyobb érdekünk volna Keleten a kereskedelmet előmozdítani, hisz ez a vasút épen hazánkon keresztül köti össze Európát Indiával!



Kis-Ázsiában már több vasút van. Szmirna felől és Szkutari felől indúlnak be ezek a félsziget belsejébe. Szkutaritól egész Kiutahiáig már készen van a vasút, Eskisehirtől el is ágazik egy hosszú vonal Anggráig. Kutahiától nyerték meg a németek a vasút építését Afiun-Karahisszar és Konia városokon át Adanához, a hol a Földközi-tenger keleti sarkát érintik, azután innen egyenes vonalban keresztül Mezopotámia sivatagos éjszaki részén Mosulba, a hova már bizonyosan sok turista fog sietni Ninive romjait megtekinteni.

 

Mosulból a Tigris balpartján Bagdad felé tart a vasút, majd ettől délre Babylon romjai mellett keresztűl megy az Eufratesen s annak jobbpartján siet le a Perzsa-öböl felé Kuveitbe, a honnan aztán hajóval az ember pár nap alatt Indiában lehet.


Ez a vasút egyszersmind keresztvonás az orosz törekvések egy részén. Ha a német és az angol kezet fogva felépitették tanyájukat a Perzsa-öbölben, akkor ugyan hiába ácsingózik rá az orosz.
Kétségtelen, hogy ez a vasút ismét fel fogja emelni ennek az ezredévek óta elhanyagolt vidéknek gazdasági és politikai jelentőségét.

 

Igaz, hogy ez talán a földnek legmelegebb helye, igaz, hogy sivatagok veszik körül keletről, nyugatról, de magában is rendkívűl becses terület, a mely gyér népességével egész országok kenyérszükségletét lesz képes ellátni, de a mellett ez lesz a legrövidebb út Indiába, mert a mig eddig Triesztből 15 nap alatt lehetett Bombayba jutni, tehát Budapestről a legjobb esetben 16 nap alatt, addig ezen az úton egy hét alatt el lehet jutni.

 

A vasút épitése mintegy 600 millió frankba kerűl. Ekkora összeget nem lehetett Németországban felhajtani is azonkívűl, hogy más nagyhatalom érdekeit is belevonják a dologba, a franczia tőke hozzájárulását is el kellett fogadni s jelenleg a tőke 60%-a német és 40%-a franczia kézben van.

 

A török kormány óriási összeggel járúl a vasút üteméhez, t. i. az engedély szavai szerint évenként 16,500 frankkal kilométerenként. Miután a vasút hossza 2500 kilométer körül van elágazásaival együtt, tehát az évenként biztosított összeg 40 millió frank, a melynek kifizetésére azonban soha sem fog kerülni a dolog, mert a vasút jövedelme ennek egy részét fedezni fogja.


Az első 10 évben bizonyosan számíthat a török kormány legalább 20-25 millió frank kiadásra, a mit csakis úgy fizethet ki, ha jövedelmeit, az eddigi 600 millióról magasabbra fogja emelni. Nem nehéz ez, mert a külföldről bevitt árúkra roppant csekély a vám, a mit eddig a hatalmak ellenkezése miatt nem lehetett emelni. Ha azonban most az érdekelt hatalmak a vámfelemelésbe belegyeznek, akkor a jövedelem tetemesen fokozódni fog.

 

Valóban tehát a Törökországba árút szállító népek fogják ennek a vasútnak a költségeit megfizetni, a mi elvégre mégis csak minket, továbbá az angolokat és a németeket érinti legjobban.
Cholnoky Jenő