Blaha Lujza jubileuma

Oly meleg, őszinte, valósággal viharosan kitörő lelkesültségének volt színhelye e hónap 22-ikén a Népszínház, a milyenhez hasonlót a magyar szini életben ritkán találunk. A lefolyt évek kedves emlékeitől áthatott, valódi érdemeket elismerő és igaz szeretettel csordúltig telt szívű közönség ünnepelte a kitűnő művésznőt, Blaha Lujzát, ki ezelőtt éppen egy negyedszázaddal lépett fel az akkor még új Népszínházban először.

Ez a közönségnek eme megható elismerése teljes mértékben meg is illette Blaha Lujza aszszonyt, hiszen nem csak az ő fényes művészetének szólt az ünnepeltetés, hanem rendkívüli érdemeinek, hatásainak is, melynek igen nagy része van nemcsak a Népszinház fölvirágozásában, hanem a magyar népszinmű föllendültében, sőt fővárosunk megmagyarosodásában is.

Játékával, népdalaival valóságos hódításokat tett s évek hosszú során át mondhatni hazafias küldetést teljesített, mert ellenállhatatlanul bevonta, beédesgette a szinházba azok - korábban még - nagy tömegét is, akik magyarul nem tudtak, de megértették az ő csengő, édes dalát s apránként maguk is, de főkép ivadékaik magyarokká lettek.

A népszinművet ő tette igazán kedveltté, népszerűvé. Hiszen a Szigligeti ebbeli első kísérleteit nagyon szivesen fogadta ugyan a magyar közönség s Füredi és Hegedüsné játékát, dalait lelkesen méltányolta, de ezen két művészünk letűntével a népszinművek is lassanként csak nem egészen eltűntek a Nemzeti Szinház műsorából.

És Blahánéval mindez egyszerre megváltozott. Kedves eredetiségével, vidámságával, játékának énekes, utánozhatatlan bájával, hamisítatlan magyarságával egy csapásra meghódította a közönséget a népszinmű számára.

S a népszinmű virágzásnak indult és a magyar főváros szinészetének olyan sajátosságává fejlődött, a milyennel más nagy városok szinházi világa alig dicsekedhetik. Magyaros eredetiség kezdett helyet foglalni a szinpadon s nyelvünk terjedésére nézve rendkívüli hatása lett annak, hogy az oly vegyes fővárosi lakosság estéket tölthetett ebben az üde magyaros világban. S a magyar népdal is fölhangzott mindenütt a fővárosban, ellenállhatatlan erővel kiszorítva az idegent.

A művésznő ünneplésén a főváros sok ezernyi rendes színházi közönsége mind jelen óhajtott lenni, de csak kicsi része volt, mely bejuthatott. Az ünnep a szinpadon kezdődött, s hova virágot, koszorút egész délután szállítottak. Blaha Lujza lakására és a szinházhoz pedig egymás után érkeztek az üdvözlű táviratok és levelek. Este a Népszinház személyzete a szinpadon gyülekezett. Ott volt a főváros Népszinházi bizottsága is, hogy üdvözölje a művésznőt.

---

Sok ajándékot is nyújtottak át. A Népszinház személyzete aranyos kancsót adott ezüst tálczán. Strelisky fényképész egy nagy csoportozatban állította össze 44 fényképét, melyek a művésznőt különböző szerepeiben tüntetik föl. (Ez érdekes csoportképet mai számunkban bamutatjuk).

A művésző öltözőjét pályatársnői díszítették fel illatos virágokkal. Innen vitték Bakaj Erzsit - ezen az estén így hívták a szerepében- a színpadra, a hol együtt várta a színházi személyzete s mind azok, kik közvetlenül üdvözölni akarták, mielőtt a függöny legördül s a nagyközönség tapsainak zúgása megindul.

Blaháné nagy meghatottsággal így válaszolt az üdvözlésekre:
"Kedves pályatársaim! Édes jó barátaim! Bocsássanak meg, ha szeretetnek e szép nyilvánulását nem tudom illően megköszönni; ha nem tudom elmondani mindazt, a mit most szívemben érzek. Tartok tőle, hogy úgy vagyok én is , mint egy igen kedves jó barátom, a ki azt mondotta magáról, hogy ő nála már elérkezett az az idő, a mikor vigyázni kell a beszédjével, mert könnyen elpityeredik.

Hát bizony így vagyok én is. Már is érzem, hogy itt motoszkál a könyny a két szemem pilláján, pedig hát ma nem akarok sírni. Boldog vagyok, hogy ezt a szép napot megérhettem, itt ebben a házban. Boldog vagyok, kedves pályatársaim, hogy az önök páratlan igaz szeretetét megőrízhettem.

 

Nagy köszönetet mondhatok a Népszinházi bizottság igen tisztelt tagjainak szíves megemlékezésökért s nagy hálát mondhatok a sajtónak az irántam tanusított jóindulatért, buzdításért, oktatásért. A nagyközönségnek dalaimban fogom megköszönni, hogy huszonöt éven át nem unták meg Blaha Lujzát. Végül ezer köszönet azoknak, a kik ezt a szép estét nekem felejthetetlenné tették."

A mint az ünnepély véget ért, megkezdődött az előadás.A mikor Bakaj Erzsi megjelent a színpadon, vele együtt érkeztek a "népség" soraiban a színház első tagjai is, koszorúkkal, babérággal a kezökben. A szeretet áradatát a közönség harsogó éljenzésben, viharos tapsolásban nyilvánította.

A felvonás végén szakadatlanúl hívták Blahánét, a kinek végre a szerepén kívül is szólni kellett: "Fogadják leghálásabb köszönetemet, hogy huszonöt éven át megtartottak jó emlékezetükben és nem úntak rám." Előadás után az utczán is újjongó sokaság várta és éljenezve kísérte szomszédos lakásába.