Az angol távírók

A londoni központi táviróban naponta 4600 ember foglalkozik sürgönyök továbbításával és felvételével, a sürgönyök kézbesítését pedig 900 kerékpáros küldöncz végzi.A rendes napi forgalom átlag 120-165 ezer sürgöny közt váltakozik, rendkívüli alkalmakor azonban a fél milliót is meghaladja.

 

A munka természetesen éjjel-nappal folyik fölváltott személyzettel ugy, hogy az alkalmazottak munkaideje a nyolcz órát nem haladja túl. – Az alkalmazottak – férfiak és nők egyaránt – elég jól vannak fizetve, a mennyiben a férfiak évi járandósága 2560 korona, a nőké pedig 2350 koronára rúg. Az éjjeli szolgálatot teljesítők pedig ingyen vacsorát is kapnak.

A londoni táviró Indiával, Ausztráliával, Khinával, Dél-Afrikával, a Fokfölddel és egész Amerikával közvetlenűl össze van kötve. Kétszáz mérföld hosszú tengeralatti vonalai 1200 millió koronába kerűltek s ezen óriási tőke alig egy száztólit jövedelmez.

 

A tenger alatti vonalakat 1870 óta három különféle részvénytársaság létesítette, kilencz évvel utóbb azonban a kormány leginkább politikai tekintetekből az egész kábelhálózatot a fennemlített összegen magához váltotta, s így jelenleg az angol kormány a tenger alatti táviratozást kénye-kedve szerint minden pillanatban megszüntetheti.

 

Az angol távirda mesés gyorsaságú működését a következő kisérlet fényesen igazolta. Ugyanis Sir Henry Fisher, az angol távirdák vezérigazgatója Viktoria királyné utolsó trónbeszédét a londoni parlament épületéből délelőtti 11 óra 10 perczkor Brisbane-ba (Ausztráliába) küldte. Onnan válasz gyanánt ugyanennek a trónbeszédnek szövege 11 óra 40 perczkor s igy harmincz percz alatt visszaérkezett.

 

Hogy válaszként a trónbeszédet Londonba vissza is megtáviratozták, ez azért történt, hogy ezzel bizonyosságot nyerjenek a felől, hogy a Londonban feladott távirat Ausztráliába hiba nélkül érkezett meg.