Méltóztatnak még emlékezni a "Fliegende Batter"-nek utazó-vicceire?! Mindjárt a borzalmas anyósviccek után jönnek. Például ilyenformán,:Iroda. Markos legény áll nekilendülve az ajtón. Jóvoltából éppen repülőgyakorlatokat végez egy cilinderes atyafi. Az utazó. Az iroda hátsó részében pedig elégülten szemlélődik a cégvezető ur. Második kép: A cégvezető ur, most már mi rossztól sem tartva, nyugodtan dolgozik. Az ablakon azonban megint felbukkan az ép imént kidobott arca:
- Bocsánat! – szól – talán mégis meg tetszik magát gondolni. Hátha mégis van szüksége valamire.
De lejárt ezeknek a vizenyős vicceknek a kora. Milyen tárt karokkal és édes szeretettel fogadnák ma a boldogtalan kereskedők azt az áldottlelkű urat, aki árut hoz a házba. Mert nincs áru! Tenger utánjárás, kilincselés, kérvényezésbe kerül, ha a kereskedő – akármiben dolgozzék – csak egy kicsit akarja felszerelni a boltját. Világos, magától értetődő tehát, hogy nagyon szivesen fogadott vendég az, aki előnyös feltételekkel hajlandó ellátni az üzletet áruval.
A posta mostanában csakúgy ontja a sok kereskedő panaszát, mely mind akörül forog, hogy cukrot, kávét, szövetet kináltak vételre, kaptam rajta, megelőlegeztem a vételt és most se eladónak, se árunak se hire, se hava.
A szükség vagy a mohóság elkábít és sok üzletember a legátlátszóbb trükknek is felül. Külön ravaszság például, hogy ezek a nincstelen árusitgatók jóval a maximális áron felül "vesztegetik" csak a fantázia raktárában levő árujokat, mert így ugy-e bár hihetőbb, hogy az az áru csakugyan megvan s az eladás komoly?!
Amellett pedig a becsapott vevő kissé fázik is attól, hogy nyomban a rendőrséghez fusson a gyanujával, inkább vár, próbál és csak mikor már visszavonulhatatlanul kénytelen látni, hogy szélhámossal került össze, teszi meg jó későre a panaszt, mely sikert hozhat még talán, de a pénzt semmiesetre sem hozza vissza.
Különösen a jó vidéket boldogítják ezek a szélhámosok. Működési terrénumuk egy-egy jól látogatott vendéglő vagy kávéház. Kivált az utóbbiban megy hamar az ismertség. Egy-egy billiárd- vagy kártyapárti hamarosan összebarátkoztatja az embereket. És természetes, hogy terefere közben mindenki előbb-utóbb kitér a nyomoruságos viszonyokra: ez nincs, az nincs.
- Dehogy nincs! – pattan ki erre a titok, s a jövevény akiről kiderül, hogy X. vagy Y. budapesti nagy cég képviselője, máskor, hogy nagyszerű összeköttetései vannak katonáéknál, például – szives barátsággal felajánlja közvetítői szolgálatait. Ha akadnának kételkedők, ugy hamis raktárjeggyel vagy hamis fuvarlevéllel elnémítja őket és az üzlet létrejön, melynek végakkordja füstbement reménykedések és egy pár odaveszett ezer, sőt néha nagyon is sok ezer korona...
Szolgálatot vélünk tenni mindenkinek, a nagy közönségnek, hogyha a legnagyobb óvatosságot ajánljuk azokkal a hirtelen innen-onnan pottyantakkal szemben, akiknek előre leadott jó pénzzel szemben minden árujok megvan, amire szükség volna.
Csak utólag tessék mindig fizetni! Ez a legbiztosabb ellenszer.