Vajjon mit művel öreg napjaira a kiérdemesült betörő?!
Mert vagyont egyik sem gyüjt. Ebül szerzett, ebül vész! Az, aki ma vas nélkül a zsebben koplal, holnap pedig, mert sikerült az éjszaka, egyszerre duzzadó pénztárcát rejteget, - nem tud számító, okos lenni. A tücsök és a hangya meséje örök igaz. A tolvaj kevés kivétellel mind tücsök, akik bőség idején vidáman ciripelnek és verik a pénzt és dehogy tesznek, rakosgatnak félre, a nyomoruság telére számítva.
Az öreg betörők is hát valahol rongyosan, éhesen összeesnek az ut porában dicstelenül, részvétlenül bucsut mondva ennek a küzdelmes világnak. De addig is a makacsabbik és értelmesebb része még próbálkozik és pályát változtat... Egy esetet mondunk el. A napokban történt.
A központi vásárcsarnok körül ügyelő rendőrnek már régebben feltünt, hogy egy megtört, őszhaju aggastyán különösképpen szorgoskodik a zöldség s gyümölcsfajták körül. Kora hajnalban már kinnt van a Dunaparton és – talán tisztes patriarkavolta tette – ő vásárolta meg a felhozott áru jó részét a bosszankodó kofák elől.
- Vén betörő! – enyelegtek a lemaradottak az öreg urral, aki azonban ügyet sem vetett a nekiszóló kedveskedésre.
Egyszer arra vetődött egy detektiv is, aki az öreg láttára meglepetten állt meg. De az öreg is észrevette. Mélyen lehuzta a kalapját és látható igyekvéssel elsomfordált....A detektiv utána.
- Egy szóra, Józsi bátyám! Hisz mi ismerjük egymást.
- Elég baj! – jegyezte meg rezignáltan az öreg.
- Inkább nekünk volt baj! – felelte a detektiv – Jöjjön csak velem. Hát szabad lábon?! De nézzük meg mit csinál most, miben kereskedik?
A biztatásra az öreg szó nélkül követte a detektivet. Ott bent a rendőrségen pedig szintén régi ismerősként üdvözölték. Hűséges, régi üzletet ismertek meg a hetvenhárom éves urban, akinek élettörténetéről hosszu, sürün teleirt törzslap emlékezett meg.
Az első adatok még 1868-ról voltak bejegyezve. A hetvenes és nyolcvanas évek veszedelmes betörője volt az öreg, aki összesen kerek harminchat esztendőt ült a börtönben több-kevesebb megszakítással. Később lelépett az aktiv szereplés bokros mezejéről, s mint tolvaj oktató, orgazda jeleskedett. Legutóbb ősszel szabadult négy évi tartós hüvösből. Ilyen diszes mult után mihez fogjon?! Hát eléggé méltó folytatásra határozta el magát.
Az öreg betörő felcsapott – árdrágítónak. Az összevásárolt zöldséget, gyümölcsöt jóval maximális áron felül adogatta el. De kereskedett más cikkben is. Számlát találtak nála, melyen több kiló horribilis áron eladott kávé szerepelt.
Ez a harminchat évet ült betörő tehát mint árdrágító végzi, a saját személyével is odasorakozva a konjukturák apró és nagy hiánáihoz, akik csakugyan nem is sokkal jobbak nála, amikor benyulnak a zsebükbe, s az éleskamránkba.
És hogy nem kis sikerrel lépett erre a betörőpályára, élénken igazolta a nála talált pénz.