Asszonyrendőrök

Megszületett tehát háborus vivmányként a nőrendőr is. Mini önkéntes rendőr piacon az árdrágitásban szorgalmas kofák letörésében határozottan ambiciózusabban müködnek, mint férfikollégáik. A konyha világa csak közelebb áll a nőhöz, mint a férfihez akármennyire megtanultunk mi férfiak is mostanában – főzni. Van azután egy aradmegyei község – Belényes – hol megfelelő egyenruhában asszony háritja el a közrend s biztonság elleni áskálódásokat.

A legujabban bevezetett nőrendőrspecialitás pedig a határrendőrség jóvoltából kelt életre. Ma az Ausztriába átmenő vonatokon a határon már asszonyrendőrök is ellenőrzik a mind megrögzöttebben lábrakapott élelmiszercsempészetet, mely kifogyhatatlan furfanggal teszi próbára az ellenőrző közegek türelmét. Hogy micsoda trükktárral dolgoznak, arról ékes tanubizonyságot tehet például a soproni rendőrség – muzeuma, mely időnként a csempészektől elszedett élelmiszerek tömegével megszégyenithetne bármilyen vegyeskereskedő boltot. Az érdekesebb része azonban nem a raktár, hanem a bünleltár. Szoknyák, mellények, férfiköcsögök, bőröndök dupla tokkal, derékra tekert kolbászok, hátra aggatott szalonnaoldalok, nagy gyerekbábuk, hintaló….sorakoznak fel tarka vegyülékben.

A szoknyák ugyanis liszttel vannak bélelve. Egy menyecske több, mint tizkilós ilyen szoknyával akart kéjutazni Ausztriába. Érdekes a mellényke is. Liszttel tömött s a liszt között volt tojás is. Ötvenhárom friss tyuktojás! Egy parasztasszony igyekezett velük Bécsbe. A ravasz szerkezetü bőröndök ellenben már mai találmányok. Érdekes a nagy baba és a hintaló meséje is.

Hogy a hintásló drága lisztet rejteget magában, nemkülönben a baba is, arra csak véletlenül jött rá egy asszonyhatárrendőr.

- Az unokáimnak viszem! – mondta a vonaton egy termetes asszonyság. – Az ember csak mindig szerez egy kis örömet a kedves apróságoknak

A vizsgáló asszony bólintott. Rendben van! A hintásló és a baba azonban épp egy bőröndön helyezkedett el, s hogy ahhoz hozzáférjenek, le kellett emelni a játékokat.

- Majd én! – ajánlkozott kissé megszeppenve az előbbi termetes asszonyság. A határrendőrné azonban fürgébb vagy szivesebb volt, s mindjárt maga fogott hozzá. De alig birt a játékokkal, annyira módfelett nehezek voltak ezek. Gyanusan nehezek. Hozzá az asszonyságnak most már ijedt arca! És a rejtély hamarosan megoldódott. A „kedves apróságok” bizony e héten nem kapták meg a játékokat, azaz a lisztet. Kár volt, mert néhány hónapja többször már egész simán jutottak hozzájuk. A baba és a hintaló sürün utazgatott ide-oda.

Az asszonyrendőrök igy a határon szintén elég jól válnak be. A csempészek zöme nő, akiket akárhányszor ugyancsak alaposan kell megmotozni. Annyira, hogy azzal férfit ugysem lehet megbizni. Márpedig eredmény csak – alapos nyomozás mellett van, annyira rejtegetik a drága árut. Aztán végül asszonyfurfangon igazában csak asszony tud átlátni.