|
Nyaralók buja
A nap már forrón tüz le, a tikkasztó aszfaltgőzben fürdőző polgártársaink tehát immár komolyan foglalkoznak a nyaralás problémájával, az ember a tárcájába belerakott néhány kékhasu bankót, felpakolta az asszonyt és a gyerekeket, beleült valamelyik vonatba és akár vaktába kiszállt valahol a Balaton partján, a kék Adrián, vagy a Tátra fenyveseiben, ahol már tárt karokkal és örvendezve a pesti pénznek, fogadták.
Ma nem igy megy. A nyaralás tengergond, a hadimilliomosok előjoga csak és a legtöbb ember addig tépelődik, hogy menjen, vagy ne menjen, - míg szépen idehaza marad. Aki mégis nekibátorodik, annak sok gondja és baja közé ráadásul még egy borongó félelem is vegyül: vajjon nem törnek-e be a lakásába, míg a természetnek és egészségnek lerója az adót. Azelőtt sem volt kellemes a betörők látogatása, de ma katasztrófa. Ne vigyenek el semmi egyebet, csak egy tucat harisnyát, már pótolhatatlan a kár. Hátha azután az erőszakos látogatók amugy mélyen nyulnak bele a ruhásszekrénybe?! A közönség ravasz része ugy védekezik ellenük, hogy a nyáron gazdátlanul maradt lakásokat kiadja albérletbe. A haszon kettős. Jó pénz jár érte, azonkivül az albérlő öntudatlanul is vagyonőrzőnek csap fel. Megteszi azonban még a szolgálatot jó zár, lakat, a házfelügyelő ébersége, rokon, jóbarát lakásellenőrzése. A betörők is gondoskodnak azonban a maguk külön ellenintézkedéséről. Ravaszság, furfang dolgában a betörők nyári alosztály is elég jól áll. Ahogy például a következő, tavaly megtörtént eset mutatja:
Hazajött a nyaralásból férj és feleség. A házmester éppen kint állott a kapuban és csodálkozó szemekkel nézte a teljes egyetértésben beállító házaspárt. |