Keleti hadszintér nincsen többé

A rengeteg front, a mely a rigai öböltől a Fekete-tengerig húzódott, megszünt. Oroszország után Románia is letette a fegyvert és reménytelen helyzetéből a békébe menekült, a melyet a diadalmas központi hatalmak méltányossága diktált neki. Jó üzletet a háborúval Románia nem csinált.

Nemcsak vakmerő rabló álmai omlottak össze, hanem egykori valóságából is fizetnie kellett ostoba és gonosz árulásáért. De egyrészről igazán semmi erkölcs se lett volna abban, hogy hamisan számító hűtlensége, a mely a szorongattatás pillanataiban orvtámadásra birta azok ellen, kiknek szövetséget, barátságot és támogatást fogadott, lakolatlanul maradjon.

Másrészről magának is be kell látnia, hogy a megtorlás, a bűnhöz mérten, a melynek elkövetésével magára idézte, még túlságos szigorúnak se mondható. Inkább bizonyos elnézést gyakoroltunk vele szemben, a minek kettős a magyarázata. Egyik az, hogy nem feledkezünk meg róla, hogy voltak Romániában tekintélyes és súlyos szavú politikusok, a kik ama végzetese elhatározás pillanataiban is világosan látták a helyzetet és minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy megszédített hazájukat a bűnbeeséstől visszatartsák.

Romániának több oka van, mint nekünk, bánattal és gyászszal gondolni vissza rá, hogy e férfiak törekvése a megfizetett és elvakított elemek akaratával szemben érvényesülni nem tudott. A másik ok az okulás reménye. Hinnünk kell benne, annál is inkább, mert erre biztosítékokat is szereztünk, hogy e gyászos tapasztalat tanulságai és emlékei örökre bevésődtek a román nép szívébe és agyába. Meg kellett tanulnia, hogy üdvét és boldogulását csak a velünk ápolt őszinte jó viszony és korrekt viselkedés biztosíthatja.

Minden ostoba ábrándozás vagy álnok bujtogatás, a mely a mi földünk vagy belső békességünk rovására szövögeti a hálót, csak ellene idézi föl a veszedelmet és végzetessé teheti a lakolást, a melyből most csak keserű kóstolót kapott. De ha hűséges és tisztességet jó szomszédi politikát folytat, akkor erőnkre bizvást támaszkodhatik és boldogulásának azokat az eszközeit, a melyek jogos birtokában vannak, nyugodtan használhatja.

Mert mi se megrabolni, se megölni senki nem akarunk.

Keleten tehát a véres, nagy színjáték, a mely egész Európa, sőt azt lehet mondani, az egész emberiség jövőjéről határoz, befejeződött.