Huszadik század - történelem jelenidőben

Megfelelő előmunkálatok után február 23-án ténylegesen megkezdődött a hadviselt katonák között a földosztás. Az első földosztást ünnepélyes keretben tartották meg Heves megyében.

Budapestről az elnököt, a kormányt és a meghivottakat külön vonat vitte Kál-Kápolna állomásra s onnan kocsin mentek Kápolnára.

A kormány tagjai közül ott voltak Berinkey Dénes miniszterelnök, Garami Ernő, Buza Barna, Szabó István, Vass János miniszterek, Rátz Gyula, Mayer János, Czizmadia Sándor, Szemző Elemér és Halász Lajos államtitkárok, Németh József, Gellért Oszkár, Herczeg Géza miniszteri tanácsosok és Mayer József a vidéki sajtó főnöke.

Odautazás közben a hatvani pályaudvaron az ottani szoczialdemokrata párt szónoka Csépány Géza, a hatvani függetlenségi Károlyi-párt elnöke és Várkonyi Sándor a város közönsége nevében üdvözölte Károlyi Mihály gróf elnököt.

Negyedórás kocsizás után a kormány tagjai s a küldöttség megérkezett Kápolna község nyugati szélére, hol a negyvenkilenczben február végén vivott nagy ütközet emlékére emelt honvédoszlop körül hatalmas embertömeg állott már föl. Itt helyezkedtek el a kormány s a küldöttségek a szobor tövében létesitett pódiumon, melyet a lakosság zászlóval, zöldgalylyal diszitett.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével kezdődött. Mayer János államtitkár üdvözölte az elnököt és a kormányt.

Isaák Gyula alispán a megye közönsége, Petrik Jenő szolgabiró az egri járás, Krisztián Imre Kálkápolna község, Csorba Mihály földmives a kisgazdapárt részeről mondott üdvözlő beszédet, majd Károlyi Mihály elnök szólott az egybegyült tömeghez.

– A földbirtokreformot megalkottuk. Ez azonban az alkotásnak csak egyik része. Most a dolgozó nép munkájára van szükség, hogy az alkotás maradandó legyen. A ki igazán akarja a köztársaságot, a ki igazán akarja, hogy a föld a népé legyen, az segitse a kormányt nehéz munkájában. A legnagyobb segitség pedig az, ha ásót és kapát vesznek a kezükbe, odaállnak az ekeszarva mellé és arra törekednek, hogy többet termeljünk, mint eddig.

Az a legfontosabb, hogy a kisemberek is olyan belterjesen gazdálkodjanak, mint eddig a nagybirtokosok, hogy a földmivelés intenziv legyen és elérjük a többtermelést. Itt azonban nem szabad mindent az államtól várni. A kezdet nehézségei között itt-ott érezni fogják az állam segitő kezét, azonban az állami támogatásnak soha sincs meg az az éltető ereje, mint annak, ha az emberek egymást támogatják. Szövetkezeti alapon való együttmüködésre hivom fel az ország kisbirtokosait. Termelő, beszerzési és értékesitő szövetkezeteket kell alakitani. (Helyeslés.)

– Ha meghallják az erdélyi hegyekben és a tótföld völgyeiben, hogy itt megváltozott minden, hogy itt a földtelenek fölhöz jutottak, hogy itt a munkát megbecsülik, akkor ottlakó testvéreink nem fognak Bukarestbe és Prágába vágyódni, a hová őket csak azért akarják besorolni, hogy a nagybirtokosok és a nagytőkések jövedelmét fokozzák, hanem azt fogják mondani, hogy nem akarnak sem a román, sem a cseh, sem a szerb imperalizmus és kapitalizmus szolgái lenni. (Élénk éljenzés.)

– Mi is hódító hadjáratra indulunk most. Egy fenséges nagy imperiumot akarunk megvalósítani: a munkának és a szabadságnak imperiumát és én, mint a köztársaság ideiglenes elnöke, fölszólítom az egész ország népét, sőt követelem, hogy adja ide a munkáját és verejtékét.

Az egyszerű földmivesekből álló néptömeg, mint egy ember, kiáltotta:
– Megadjuk!

Berinkey Dénes miniszterelnök intézett ezután rövid beszédet a kálkápolnai néphez és ebben munkára, rendre, egyetértésre buzdította és jogtiszteletre.

Buza Barna földmivelésügyi miniszter következett ezután, a ki igen szép beszéd keretében mondotta el a nap jelentőségét.

– Nem szabad addig nyugodni, – mondotta, – a mig még egyszer annyit nem termel a magyar föld, mint eddig termett. Az lesz az igazi honszerzés, ha a többtermelést az egész vonalon elérjük, hiszen ez annyi, mintha még egy Magyarországot hódítanánk meg. És nagy gyönyörüség nekem itt kezdeni meg a földosztást, Kápolnán. De Károlyi Mihály akarata ez. Ő követelte, hogy ha eddig mindig hirdette a földosztást, akkor kezdjék ezt meg az ő birtokán. (Hosszas lelkes éljenzés.) Károlyi Mihály ezzel a földosztással szegényebb lesz sok-sok ezer hold földdel, de gazdagabb lesz sok-sok millió magyar ember szeretetével. (Lelkes éljenzés.)

Csizmadia Sándor földmivelésügyi államtitkár volt a következő szónok. Többtermelésre, szövetkezésre hivta föl a földmiveseket. Rácz Gyula államtitkár ezután bejelentette az egybegyült tömegnek, hogy a kormánynyal együtt jött a birtokrendezési bizottság, mely ott is marad Kálkápolnán és azonnal megkezdi munkáját.

Szabó István népgazdasági miniszter szólott még az egybegyültekhez, figyelmeztette őket, hogy ne üljenek föl azoknak, a kik a kisgazdapárti programm hirdetésének álarcza alatt járnak a nép sorai között és egyenetlenséget akarnak szítani.

Ezután következett az első mesgyét jelképező oszlop letétele és egyidejüleg a földreform életbeléptetését hirdető emlékhalom megalapozása. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.

Az ünnepség után társasebéd volt, a hol Károlyi Mihály elnök Garami Ernő minisztert, mint a szoczialdemokrata párt egyik vezérét köszöntötte föl. Garami válasza után Halász Lajos államtitkár Berinkey Dénes miniszterelnököt köszöntötte föl.