Belterjesség, többtermelés, tanyai gazdálkodás

Közli: M. L. 

A többtermelés jegyében egész gazdálkodásunk a belterjesség felé hajlik; nem tartom tehát fölöslegesnek e tárgyról kissé elmélkedni. 

Mit értünk többtermelés alatt?
Bizonyára nem azt, hogy meglevő földünkhöz bizonyos területet még hozzávegyünk vagy béreljünk, hogy rétünket feltörjük s piaci terményekkel vessük be, erdőnket a törvény tekintetetbevételével, esetleg szőlőnket kiirtsuk s legelőnkkel együtt szántóvá tegyük; hanem azt, hogy egy és ugyanazon területről bizonyos fokig állandóan emelkedő értékmennyiséget állitsunk elő. 

Ugyanazon munka és tőkebefektetéssel, mint ezelőtt, ez a fokozatos értéktöbblet emelkedés el nem érhető, sőt esetleg lassu visszaesés fog jelentkezni; mert eddig nagy átlagban ugy gazdálkodtunk, hogy sokkal többet vettünk ki talajunkból, mint a mennyit visszapótoltunk. 

Ha 1000 koronám van a takarékpénztárban s abból hetenként százat kiveszek, vissza azonban csak ötvenet teszek: 18-19 hét mulva semmi betétem sem lesz s ha ismét kiakarnék belőle venni, folytatnom kell a betevést. (Nyilt számla).

E példánál is bebizonyul azonban ama közmondás helyessége, hogy: omnis similitudo clardicat – minden hasonlitás sántit; s figyelmeztetnem kell a kaptafára huzott holt számtani példa, és az élő föld müködése közötti külömbségre, mely azt mutatja, hogy a termelő föld oly takarékpénztár, mely végkép, ugy t. i., hogy egyáltalán egy szem vagy szál termést se adjon, ki nem merül; de viszont betéteket sem gyümölcsöztet korlátlanul, mert bizonyos határon tul megfelelő, vagy csak legcsekélyebb (minimális) kamatot sem fizet. Sőt ellenkezően: a tulsok betét veszteséggel jár. 

Minden egyen esetben figyelembe kell venni tehát az összes tényezőket, hogy elhatározhassuk: maradjunk-e a réginél, vagy a belterjesség felé hajoljunk. 

Ime néhány e tényezők közül: az égalj kedvező vagy mostoha-e? – a talaj fekvése, alakja, tagoltsága, domborzati viszonyai, távolsága a majortól vagy lakástól s a piactól, közlekedés könnyebb vagy nehezebb volta, állati és emberi erő mennyisége, minősége, munkaképessége, – gépek alkalmazhatósága – istállótrágya könnyebb vagy nehezebb, olcsóbb vagy drágább termelése vagy beszerzése, esetleg mütrágyák használata, befektetések szükségessége s mértéke, mezőrendőrségi, adó- és hitelviszonyok, közigazgatás s törvénykezés állapota, közbiztonság, szomszédság, közegészségi állapotok, társadalmi viszonyok stb. stb. 

Ugyebár változatos étlap?
S mindezen viszonyok s állapotok kellően átgondolt mérlegelése után határozható csak el: mily mértékben hajoljon gazdálkodásunk iránya a kül- vagy a belterjesség felé s a létező tényleges állapot melyik irány felé tegye a kanyarodást? 

Egyenlő körülmények feltételével a nagy gazdaság ritkábban alkalmas a belterjességre, mint a kicsi. (Ez állitásom bővebb megokolását legyen szabad máskorra hagynom.)