Az angol parlament és a háború

Az angol parlament vitái nagyban hozzájárultak ahoz a harczias hangulathoz, mely most eltölti egész Angliát.

Az alsóház február 6-iki ülésén nagy többséggel elvetette az ellenzéki Fitzmaurice inditványát, mely a kormány iránt bizalmatlanságot kivánt kifejezni. Mellette csak 139, ellene azonban 352 szavazott. A beszédek a háború folytatására hivták fel a kormányt. Anglia csak akkor teszi le a fegyvert, ha legyőzte a két boer államot. Az angol sajtó is erre buzdit. Nagy nemzeti önérzetet és egyetértést tanusit egész Anglia a veszedelemben, s minisztereinek, tábornokainak minden tévedését és mulasztását elnézi, s belső pártoskodástól óvakodik.

Chamberlain, a gyarmatügyi miniszter, a háboru előidézője is könyen megszabadult e viták alatt az ellene emelt vádaktól.

A február 5-iki ülésben a pártok nagy tetszése közt buzditott a háboru folytatására. Igyekszünk segiteni a hibákon - ugymond - a melyeket elkövettünk. Néhány hét mulva 100,000 emberünk lesz Dél-Afrikában. A nemzet lelke éppenséggel nincs megtörve. (Helyeslés.) Nincs az az áldozat, a melyet a nemzet nem volna hajlandó meghozni, s amelyet mi nem volnánk készek követni. Ha a siker érdekében szükségesnek akarnók.

Wyndham hedügyminiszter is nagy tetszés között beszélt. Elmondta február 8-iki beszédében, 2283 tiszt és közkatona tünt el a háboru kezdete óta.

A kormány nem tudja pontosan, hogy ezek közül hányan vannak fogva Pretoriában. A mi legutóbbi beszédemben tett azon közlésemet illeti, - ugymond Wyndham - hogy három hét mulva 180,000 ember lesz Dél-Afrikában. Azok számára, a kik nincsenek beavatva a hadvezetésbe, hozzá kell füznöm, hogy az elküldött cspatok számából tetemes mennyiséget le kell vonni, hogy a tényleg harczoló csapatok számát megkapjuk. A közölt kimutatásban a halottakat, sebesülteket és eltünteket levontam.