Az állatvilágban változatos komédiájának egyik legérdekesebb fölvonása az, melyben a him, mint az anya helyettese, a "szárazdajka" szerepét játsza. Mig a magasabbrendű állatoknál – aminők pl. az emlősök és a madarak – az ivadékok gondozásának és fölnevelésének kötelezettsége legnagyobbrészt az anyákat terheli, addig ez majdnem megfordítva áll a hüllőknél és a halaknál.

Egyik legszebb példája a szárazdajkaságnak az a megható gondosság, mellyel a mi vizeinkben is honos pikó (Gastrosterus acuteatus) még az ivadékok megszületése előtt gondoskodik a jövőről. Ez a hal – másként: a közönség cigányhal – nemcsak harcias fürgesége és eszessége miatt érdekes már rendes körülmények között is, hanem azért is, mert dajkasága ideje alatt teljesen megváltozik a természete. A cigányhal ugyanis nagyon mogorva barátságtalan és veszekedő természetű; arcátlan vakmerőséggel támadja meg a nála sokkal nagyobb halakat is, ugy hogy még a csuka – ez az édesvizi cápa – se mer kikötni vele.

Ugy látszik, hogy ezt maga a pikó is tudja, s éppen ezért basáskodik is a többi halakon: de, mivel egyuttal nagyon garázda rabló is: fölfal mindent, amit csak legyőzhet. Mihelyt az ívás ideje közeledik azonnal megváltozik a rakoncátlan fickó. Növényi anyagból, gyökérrostokból stb. tágas gyermekszobát épít a vízben olyan helyen, ahol a hullámzás csekélyebb, semhogy szétrombolhatná a jövendő ivadék lakását. Készen lévén a fészek, - feleség után néz a pikó.

Nem tudni, hogy udvarlással szerzi-e, vagy pedig erőszakkal tör be a nőstények táborába és onnan rabol el egyet; elég az hozzá, hogy hazavezeti menyasszonyát a fészekhez, amelybe először maga meg be, még egyszer tisztára kisöpri, s aztán beinvitálja a nőstényt, hogy rakja le az ikráit. Eleinte kedveskedve, szépen taszigálja befelé, de ha a nőstény akadékoskodik, akkor a him kíméletlenül nekimegy a tüskéivel és addig szurkálja a nőstényt, mig ez bemegy a fészekbe, - vagy, ha nem: akkor a him dühösen elkergeti és uj menyasszony után néz.

Végre ez, vagy egy másik nőstény mégis csak bemegy a fészekbe és lerak nyolc-tiz ikrát; de aztán, mintha megbánta volna, dühösen nekiront a fészek tulsó falának, kitör rajta és visszaszökik barátnői táborába és tovább is gondtalanul kóborol. Ezt annál könnyebben teheti, mert ettől fogva a him se törődik vele.  A him ugyanis tudja, hogy ez a nyolc-tiz ikra még kevés; elindul tehát uj menyasszonyt keresni, s addig folytatja ezt a háztűznézést, amig a fészekben 60-80 pete összegyül.

Ekkor a hátulsó nyilást gondosan befalazza, ő maga pedig elfoglalja őrállomását a gyerekszoba egyetlen bejárata előtt. Most már ismét a régi, harcias remete lett és jajj annak a halnak, mely féltve őrzött fészekhez közeledik!.... Különös dühhel üldözi a saját nőstényét, ami természetes is, mert a nőstény pikó mind azért ólálkodik a fészek körül, hogy mégegyszer betörhessen és fölfalhassa az ikrákat.

Erről azonban szó se lehet, mert az öreg him gondosan ügyel, s azalatt a 8-10 nap alatt, mig a kishalak kikelnek a petéből, egy pillanatra se mozdul el a fészek szája elől. De nemcsak őrködik, hanem fárad és dolgozik is; gondosan kijavít minden repedést a gyerekszobán, s néha órákon át ott áll a nyilása előtt, uszóival mozgatván a vizet, hogy az ikrák mindig friss vizet kapjanak és gyorsabban fejlődjenek a petékben...

Végre kibujnak a kicsinyek, s most kezdődik a gondterhes szárazdajkaság. A pikó mindenekelőtt betöri a boltozat tetejét, hogy a fészkét mindig átláthassa a friss víz, melyre oly nagy szüksége van a ivadéknak, hogy gyorsan fejlődhessék.

Aztán vigyáz, hogy semmiféle ellenség meg ne közelíthesse az apró, gyámoltalan halacskákat, s ha egyik-másik az "uszógyakorlatok" közben messzebbre el talált rugaszkodni az apai fészektől, izgatottan utána rohan, a szájába veszi és visszaköpi a fészekbe.