Katódsugarak a telephon szolgálatában

A telegraphiában relais és új telepek beiktatásával a Morse-jeleket tetszőleges távolságra lehet továbbítani. A telephonnál a legújabb időkig ilyen relais-vel nem találkozunk, s ez az oka annak, hogy a telephonösszeköttetés gyakorlati távolságának határa 1000 km-nél nem több.

Nagyon ismeretes, hogy a telegraphiában a nagy távolságot befutó legyengült vonaláram csupán a relais elektromágnesét táplálja, ez pedig a helyi telep áramát Morse-jeleknek megfelelő ütemben zárja és nyitja s ilymódon a helyi telep áramkörébe iktatott írógép erőteljes jeleket ír le. Az itt használt áram a Morse-jeleknek megfelelő hosszabb-rövidebb tartó lökéséből alakul, ezzel szemben a telephonáram complikált váltakozó áram, melynél a közönséges elektromágneses relaist alkalmazni nem lehet.

A legújabb időben azonban sikerült a katódsugarak felhasználásával a telephonáramok erősítésére alkalmas relaist szerkeszteni. A telephon ezen fontos technikai újdonságát akarjuk a következőkben ismertetni. A modern telephonösszeköttetés feladó- és felvevőállomásának berendezését vázlatosan az 1. rajz mutatja.

A mikrophon szénszemecskékkel megtöltött doboz, a melyet egyik oldalán szénlemez zár el. Ha a szénlemezre rábeszélünk, a lemez a beszédnek megfelelő ütemben összenyomja a szénszemeket, minek következtében a B-telep áramának erőssége a váltakozó ellenállás következtében a beszédnek megfelelő ütemekben változik. A mikrophon árama egy kis transformator primer tekercsébe jut, ennek secunder tekercse pedig a felvevő telephonjával van összekötve.

A felvevőtekercsén átfutó váltakozó áram a mágnes erősségét a beszédnek megfelelő ütemekben változtatja s a mágnes hol gyengébben, hol erősebben vonzza magához az elébe helyezett vashártyát. A vashártya tehát ugyanazt a mozgást végzi, mint a mikrophon szénlemeze, s fülünkbe juttatja azt a hangot, a mely a feladó hártyáját mozgásba hozta.A telephonáram erősítését s így a hangnak nagyobb távolságra való átvitelét czélozta S. G. Brown-nak 1900-ban bemutatott relais-je, a melynél a vonaláram vaslemez helyett egy igen könnyű, vékony és egyik végén megerősített rúgót mozgatott.

A rúgó szabad végén osmium-iridium lapocskát hordott, ezzel szemben igen kis távolságban ugyanazon anyagból készült finom csúcs foglalt helyet. A vonaláram által mozgatott lapocska a csúcscsal szakaszosan érintkezett, miáltal a helyi telep áramköre is szakaszosan záródott és nyitódott, s így a helyi telep áramkörébe iktatott telephon erősebben szólalt meg. Brown-nak találmánya azonban a gyakorlatban nem vált be, mivel az osmium-iridium contactus gyakori és fáradságos beigazítását követelt.