Költségvetési vita az ujonczlétszám emeléséről

Az országgyűlésen bevégződött a költségvetés általános tárgyalása, melynek folyamán több érdekes kérdés került szőnyegre.

Többek közt a tisztviselők ügyeinek több oldalu megvilágítása. Hegedűs Loránt, majd Tisza István behatólag szóltak ezekről, sürgetvén a fölösleges írási munkák kiküszöbölését, mely nálunk csakugyan túlzásig megy, nagyon kívánatos volna a közigazgatás lehető egyszerűsítése. A pénzügyminiszter nem csak nem szólt ez ellen, de egyenesen ezt az elvet vallotta, hogy a tisztviselők fizetését csak ugy lehet javítani, ha egyszerűsitik az eljárást s az így megtakarítható költségeket fordítják a fizetések emelésére. Igaz, hogy a személyzet csökkentése nem mindenütt lehetséges, s ott is a hol lehet, csak hosszú évek során következhetik el.

Másik kiemelkedő mozzanata a költségvetési vitának a Komjáthy képviselő által fölvetett nemzetiségi kérdés volt és az ujonczok számának emelése.
Tudvalevőleg a védtörvény, melyet a törvényhozások 1889-ben alkottak, már lejárt, s egyelőre csak egy évi meghosszabitását tervezik. Azonban addig is, míg a védtörvényt újabb tiz évre, nevezetesebb változtatásokkal megújítanák, hír szerint a hadügyi kormány az ujonczjutalék tetemes fölemelését akarja megszavaztatni. Az 1889-iki törvény szerint az egész monarkhia ujoncztartaléka 103,000 ember, csupán a közös hadsereg részére. Ezt a számot a népszámlálás szerint kimutatott népesség után vetik ki a két államra. Magyarországra és társországaira 43,000 esik belőle.

 

A közös kormány hir szerint 50,000 emberrel szándékozik emelni az ujonczjutalékot.

Vagyis a mostani számot majdnem a másfélszeresére akarja emelni, a mi tetemes új kiadást okozna a hadsereg költségeiben.