A nagyitó művészet világáról

A mikroszkop felfedezése a természettudománynak egész uj világát tárta elénk. Azóta képesek vagyunk a növények és állatok alkotásának legbensőbb részleteit megismerni és így megvannak az eszközeink, hogy a szerves élet titokzatosságaiba belehatoljunk. Egy anatómiai preparátum sok esetben valóságos csodaműve a technikának. A növényi és állati testnek minden sejtje egy-egy kis világ, amely tele van eseményekkel.
 
Itt van például a protoplazma, vagyis az ősnedv, ennek közepében pedig a titokzatos „mag”, amely a szaporodásban és átöröklésben oly nagy szerepet játszik és amely örökké egyforma módon oszlik szét, miután a legcsodálatosabb változásokon ment át. Mindezekhez a csodákhoz könnyen hozzáfér az ügyes anatómus kése: egy egész sereg festékanyag, amely az egyes sejteket a tapasztalás szerint szinessé teszi, támogatja a kés munkáját. 

Így például a hämatoxylin nevű anyag csupán az ősnedv magját festi meg, ezt a magot tehát könnyü megkülönböztetni. A nagyítás mellett történő boncolás lehetővé teszi, hogy egész sorozat metszést tehessünk bármily kicsiny testszöveten, amelyet előbb parafinba kell áztatni, aztán Kanada-balzsammal beitatni, hogy elzárjuk a külső világtól. Ez a preparátum.
 
Csupán az ilyen preparátumok segítségével lehet a természettudományi oktatást előbbre vinni. A tanulni vágyók az ilyen preparátumokon képzik ki magukat, kitartó, türelmes tanulmánnyal, miután első tekintetre e preparátumok előtt a gyakorlatlan ember azt se tudja, hogy minek tartsa őket. Ugyanebből az okból az természettudományi oktatás alatt régóta szokás mikroszkópikus rajzokat készíteni. Igaz, hogy ennek az eljárásnak hátrányai is vannak. A rajzolási módok tökéletesítése dacára sohasem sikerül teljesen visszaadni a modell minden árnyalatát és a rajzolót mindig befolyásolja a ő szubjektív látása. 

A fotografálást csak kevesen, többnyire maguk a tudós tanárok eszközlik, de ezek aztán csodálatos eredményeket érnek el. Még a laikus ember is kénytelen beismerni, ha ilyen mikrofotografikus preparátumokat lát, hogy ezeknél ideálisabb rajzokat horgolások, tapéták és dísztárgyak számára alig lehet képzelni. Minthogy pedig ez a nagyítóművészet ma még csak gyermekkorát éli, biztosra vehető, hogy pár évtized mulva és ha a béke kedvező lesz, még hamarább is, igen nagy fellendülés fog következni.
 
Az ilyen mikrofotogrammok készítése, nagyon fáradságos. Igen sok tárgynál, így az embrióknál, sejteknél a boncoló metszést hibátlanul kell végezni, ha azt akarjuk, hogy éppen az a pillanat örökíttessék meg, amelyre a fősulyt helyezzük. Az ezután következő szinezés és balzsamozás nemcsak minden tárgynál, hanem minden metszésnél is speciális ismereteket és tapasztalást követel. A kép tisztaságát egyetlen porszemecskének, egyetlen nem odavaló idegen testdarabkának sem szabad zavarnia. A mikroszkópot, amelynek asztalkájára a piciny tárgy rá van feszítve, a lehető legpontosabban kell beállítani.
 
A helyes preparátumoknál sokat segíthet: itt erősebb, ott gyengébb vonalakat alkalmazhat.észet vil nagyítást nagy figyelemmel kell kiválasztani, hogy a kép tiszta legyen. Az expozició ideje a tárgy vastagságától függ. A tárgyakat magukat bizonyos művészi ízléssel válogatják ki.