A fénynyomásra vonatkozó ujabb vizsgálatok

A mozgó főalkotórész a fénynyomás hatására új egyensúlyi helyzetet vett fel, ennek megállapitásával a fénynyomás mérése megtörténhetett.Az észlelési hibák határain belül a kapott eredmények megegyezésben voltak Maxwell és Bartolinak elméleti úton lehozott eredményeivel. A kisérleti vizsgálatok eredményeként ide jegyezzük hogy a fénynyomás 1 m2 felületre 2/3 din nagyságúnak adódott.

A kísérleti adatok az elméleti következtetésekkel megegyezően azt mutatják, hogy a fénynyomás elég kicsi érték. Így a szétszórt napfény a Föld felületén 1 km2 területre még egy fél kg súlynyomást sem gyakorol. Ha a Hold a reá eső összes fényenergiát elnyelné, kb. 6 millió kg súlyú nyomás alatt állana. Első pillanatra ez az érték elég nagynak látszik, de végtelen kicsiny és elhanyagolható azon vonzóerőkhöz képest, a melyeket a többi égitestek a Holdra gyakorolnak, úgy hogy a fénynyomás a Hold mozgására semmi észrevehető befolyással sincs.

Arrhenius, svéd physikus volt az, a ki a fénynyomás jelentőségét az igen kis méretű testekre vonatkozólag felismerte. Szerinte a fénynyomás az égitestek áthidalója; igen apró testek, többek között apró szerves lények is a fény szárnyain egyik égitestről a másikra eljuthatnak. A fény ezeket apró lényeket mintegy elfújja organikus lét keletkezik oly helyeken, hol azelőtt még nem volt. Arrhenius felfogásának direct kísérleti igazolása a legújabb időkig nem történik meg.

A fénynyomás tehát nagyobb méretű testeknél a súlyhoz képest majdnem elenyészően csekély. Ennélfogva az ilyen testeknél a fénynyomás hatását a nehézségi erőtér elfedi és megfigyelhetetlenné teszi ha csak olyan speciális összeállítású eszközt nem használunk, a milyen a fentebb leirt Lebedew-féle kísérleti berendezés, Ehrenhaft bécsi physikus jutott először arra, hogyan lehet a nehézségi erőtér elfedő hatását megkerülni.

Így okoskodott: a gömbalaku testek súlya a sugár köbével, a fénnyomás pedig a sugár négyzetével arányos. Ha tehát a testek méreteit kisebbítjük, akkor kisebbedik a súly is a fénynyomás is, de amaz nagyobb, ….mértékben. a folytonos méretkissebb….oly nagyságrendekhez jutunk, melyeket….nyomás egyenlő a súlylyal. Ennél….feknél a viszony megfordul és a ….lesz nagyobb. Ehrenhaft….böcskéken tanulmányozta….

Az ő apró próbatesteinek méretei százezred és milliomod cm között ingadoztak. Idevonatkozó vizsgálatainak megejtése három nehéz feladat megoldását követelte: a próbatestek előállitását, oly készülék szerkesztését, a hol a kérdéses mozgási jelenségek lefolyhatnak s végül a fénynyomás mérését.

A próbatesteket száraz gázban állítja elő, elektromos ívfény segítségével, elektrodokul nemes fémeket ( aranyat, ezüstöt,higanyt ) alkalmaz. A fémek az ívfényben elgőzölögnek, s a fémekről leszakadt apró testecskék a száraz gázba jutva, nagyságuk rendjének megfelelően kisebb-nagyobb sebességgel esnek lefelé. Az igen kis sugarú gömböcskék ugyanis az igen nagy súrlódás miatt Stokes törvénye alapján egyenletes mozgással esnek. Melynek sebessége arányos a sugárral.

A kísérleti elrendezést a 2 rajz mutatja. A készülék baloldalán süritőlencse látható, a mely valamely ívlámpa fényét egy kúpfelület csúcsába concentrálja, a melynek legszűkebb helyén a keresztmetszet 0 003 cm2. Az ívlámpa fényenergiája tehát ily kicsi helyen szorul át. Az ultravörös és ultraibolya sugarakat alkalmas szűrök tartóztatják fel, tehát itt is a látható fénysugárzás a hatásos. A fénykúp legszűkebb helyen a közepes energiasűrűség 300 szor nagyobb, mint a szétszórt napfény energiasűrűsége a Föld felületén.

A fénykúp pontosan vízszintes helyzetben van. A készülék jobb oldalán levő sűrítőlencse egy az elsővel egyenlő intensitású ívlámpa fényét ugyanolyan módon concentrálja, s a legkisebb keresztmetszetre vonatkoztatva egyik fénykúp a másiknak tükörképe. A fénykúpok K kamarán haladnak keresztül, s ugyancsak ide jutnak gázáramlás útján az apró próbatestek is. Mindkét ívlámpa fénye pillanatzáron halad keresztül s a szükséghez képest hol egyik, hol a másik fénykúp hatásos. A kamarába jutott próbatestek megvilágítását a fénykúpok eszközlik; a próbatestek a reájuk eső szétszórt, valamint direct fény hatása alatt világítókká válnak, úgy hogy megfigyelhetők. E czélból egy microscop vízszintes irányban úgy van felállítva, hogy tengelye a két fénykúp tengelyére merőleges legyen.

Ily elrendezéssel a microscopba nem jut a direct, csupán a próbatestek által szétszórt fény. A kamarába jutott apró testecskék a microscopon át megfigyelve a szétszórt fényben szabályszerű esést mutatnak, a mint azonban a hatásos fény zónájába kerülnek, esésükben változás következik be; a sugárzás irányában lejtőszerű pályát írnak le, mely rögtön a függőlegesbe csap át, mihelyt a hatásos fény zónáját elhagyják Arrhenius elmélete ily módon kísérletileg igazolva van: apró testek a fénynyomás hatására mozgást végeznek.