Kristályképződés mágneses térben

Már azelőtt is többen vizsgálták a kristályképződést mágneses térben, most Arne Tveten néhány új jelenséget talált vizsgálatai közben gyakran használta a következő módon előállított oldatot. Czitromsavas vasoxyd-ammoniak 30 %-os oldatát és vörösvérlúgsó 10 %-os oldatát egyenlő mennyiségben keverte és megszűrte. Natronlúgot öntött hozzá, az így keletkező barna kicsapódást pedig tannin hozzáadásával feloldotta. Ezután ammoniákot öntött a folyadékhoz, míg vörösre kezdett festődni.

A leírt folyadékból rendesen lapalakú zöldesbarna kristályok keletkeznek. Ha pedig a natronlúg fölös mennyiségben van az oldatban, akkor a kristályok barnák. Vízzel való csekély hígítás a kristályképződést elősegíti. Az oldatot Tveten óraüvegre vagy fedőlemezre öntötte és mágnes polusai közé helyezte. A mágneses térben tűalakú kristályok keletkeznek, irányuk többnyire merőleges az erővonalakra. A mágneses tér erősítésekor a tűk hossza növekszik.

Gyakran előfordul, hogy két kristály szögalakban összeáll. A tér legerősebb helyén a kristályok összegyülnek, a polusok felületéhez is sok kristály tapad. Ha a mágneses tér megszünik, akkor a szögalakú tűpárok különválnak. Ha a mágneses tér hosszabb ideig szünetel, akkor a tűalaku kristályok felbomlanak. A tér nélkül keletkező kristályok a levegőn kék színt nyernek. Ez a szíeződés a mágneses térben gyorsabban következik be.

A vérlúgsó kristályai mágneses térben hamarabb képződnek, mint a téren kívül. Ezek a kristályok rendesen rhomboeder vagy hasábalakúak. Mágneses térben túltelített oldatból kizárólag hasáb keletkezik, melynek tengelye merőleges az erővonalak irányára. Ha az oldat nincs túltelítve, akkor mindkét alak előáll, de leginkább rhomboeder, melynek egyik átlója az erővonalak irányára esik. (Phys. Zeitschr. XVII. 235. I. 1916.)
Mende Jenő.