A missziók élelmiszer segitsége – javul a halálozási statisztika
A szállitási mizériák, a termelési nehézségek és egyéb akadályok Budapestet is, valamint Bécset és a volt monarchia többi nagy városait katasztrófa felé sodorják. Legelsősorban a közintézmények sinylik meg a kellemetlenségeket, a kórházak, a gyárak és egyéb üzemek, azonban a főváros egyes lakója is ki veszi részét a szénhiányból és a többi kellemetlenségekből.
Munkatársunk felkereste Budapest egyik legnagyobb kórházát, – a Rókus-kórházat – ahol személyesen győződött meg arról, hogy milyen keserves az élet a kórházban, ahol a betegek amugy is zilált idegzete még nehezebben tud megküzdeni a jelenlegi helyzetből fakadó nehézségekkel.
Az élelmezés terén örvendetes javulás észlelhető.
Nemcsak maga a táplálék kielégitő, amit a kórház ad a betegeknek, de a különböző antant missziók segitsége is olyan bőséges, hogy a betegeknek nincs okuk a panaszra. Az amerikai gyermeksegélyező-akció például e héten a következő pótlásokkal járul a tizennégy éven aluli gyermekek és a gyermekágyas nők kórházi élelmezéséhez: Hétfőn: 300 gramm tejben rizs; kedd: másfél deciliter rántott leves, 300 gramm babfőzelék, 50 gr. fehér kenyér; szerda: 250 gramm morzsás metélt, egy deciliter kakaó; csütörtök: 300 gramm reszelt tészta tejben, 75 gramm fehér kenyér; péntek: 300 gramm tejben rizs, másfél deciliter kakaó; szombat: másfél deciliter bableves, két darab zsemlyegombóc.
Fontos körülmény, hogy a missziók emberbarát akciója mindaddig segitse kórházainkat, amig az állam és a főváros abban a helyzetben nem lesz, hogy a nagyrészt külföldi élelmicikkeket önmaga is be tudja szerzi.
Nagy bajok vannak a fütés terén.
Emberfeletti megerőltetéssel sikerült a kórház kitünő gondnokának naponként annyi fütőanyagot biztositani, amennyire a kórháznak szüksége van, de igy is minden negyvennyolc órában beállhat a katasztrófa és a kórház minden fütőanyag nélkül marad, sőt még a betegek élelmezését sem tudják elkésziteni, mert összesen kétnapi fütőanyag áll rendelkezésre. Arról nem is beszélünk, hogy a legkisebb kalóriáju, de legtöbb salakot adó szénnel kell beérniök.
A kórházi halálozási arány a mult esztendőhöz arányitva, mintegy harminchárom százalékkal javult. 1918. október végéig 1446-an haltak meg a kórházban, ez év október végéig csupán 1069-en.
A poletárdiktatura elkergette a kitünően bevált és kiképzett ápolónőket, az apácákat. A kedves nővérek nagyrészt külföldi állampolgárok voltak és visszatértek hazájukba, ahol talán jobban méltányolják humánus tevékenységüket. A diktatura bukása sem hozta vissza a kedves testvéreket s helyettük most 260 világi ápolónő szorgoskodik a betegek körül.
Az orvosi állományban változást hozott a kommün bukása.
Szöllős Henrik dr. alorvos, aki a diktatura alatt a kórházak központi igazgatója volt, távozott a kórház kötelékéből. Vele együtt még hat orvost bocsátottak el.
Mindezeket a viszontagságokat azonban a betegek nem igen érzik. Legfőbb és legveszedelmesebb baj e pillanatban a széninség, mely ha rövidesen meg nem szünik, teljes csőd elé viszi nemcsak a Rókus, hanem a székesfőváros összes kórházát is.
