Rugós kerekek

A drága pneumatikot használatának első idejétől kezdve nagyon sokan próbálták olcsóbb rúgós kerekekkel helyettesíteni. Valóban nincs is egyszerűbb dolog, mint a kereket, ismert mintákat utánozva, rúgókkal felszerelni. Nem csoda tehát, ha eddig is már sok száz szerkezet kapott szabadalmat és számuk évről évre rohamosan növekszik.

A feltalálók egy része a kerék kerületén helyezte el a rúgókat. Ilyen szerkezetet mutat az 1. ábra a és b alatt. Mások viszont a kerékagyat képezték ki rugalmasan (1. ábra c és d 2. ábra a ) Ebben az esetben a rúgót gyakran légtömeg helyettesíti, a mely egy hengerbe van zárva; a küllőre kifejtett nyomóerő dugattyú segítségével erre a légtömegre van átvíve (1. ábra c.)

Sokan végük magukat s küllőket képezik ki rúgószerűleg. (1. ábra e, f, 2. ábra b.)
Valamennyi szerkezetnél főkövetelmény, hogy a kapott lökés elosztódjék és kiegyenlíttessék, mert különben magára a kocsira is áttevődik. Ebből a czélból a szomszédos rúgókat össze kell kötni (1. ábra b és d, 2. ábra b), magát a kerék kerületét is czélszerű széttagolni (2. ábra a.)

Annak daczára, hogy a szabadalmazott szerkezetek száma igen magasra növekedett még eddig nincs egyetlenegy, a mely a követelményeket teljesen kielégíthetné. Az okok többfélék. Mindenekelőtt az, hogy valamennyi rúgós szerkezet az oldalról jövő lökéseknek hiányosan tud ellenállani, épp azért külön elég complikált szerkezetet kellett kigondolni, hogy a rúgós keréknek oldalellenállása tűrhető nagy legyen.

A másik ok az, hogy bármilyen jól legyenek is a különböző rúgók egymással összekapcsolva, mégis nagy sebességeknél a lökés bizonyos esetekben csak egyes rúgódarabokat éri, úgy hogy azok eltörnek. A kicserélés pedig itt jóval nehezebb mint a közönséges pneumatiknál.

A harmadik ok a szerkezetek complikáltságában fekszik. A por, a sár az alkatrészeket belepi, működésüket befolyásolja, sőt meg is akadályozza.