A mikroszkop csudái

A kép egy pillangó szárnyának himporát mutatja be és pedig az éji pöszörét, amelyet majd mindenki ismer és amelynek felső szárnyai sötétszürkék, alsó szárnyai pedig vörösek, fekete csikokkal. Az egyes részek, mint a kép világosan mutatja, különböző nagyságu lemezek, amelyekkel nemcsak maga a szárny van borítva, hanem a pillangó teste is. A lemezek ugy ülnek egymáson, mint a háztető cserepei.

Az 5. képen a hólyagláb nevű rovar testének részét látjuk. Ennek a rovarnak többféle fajtája van: megtalálhatni a kertekben, mezőkön, szántóföldeken és milliószámra az érő gabonában. A rekkenő nyári melegekben néha az egész levegő tele van ezekkel az izzadó embernek kezeit, arcát ellepik és kiállhatatlan viszketést okoznak, bár nem csípnek. A kép megmagyarázza, hogy a viszketés miből származik: csak meg kell nézni, mennyi tüske van ennek a rovarnak a hátulján.

A 6. kép egy épp oly ismeretes, mint általánosan gyülölt "háziállatnak", a közönséges bolhának szuró szervét mutatjuk be hatszázszoros nagyítsában. Ez a "szurony" (mert méltán nevezhető így), valóban rettenetes fegyver. Nem olyan, mint egy hegyes, vékony tőr, aminőnek a képen való láttára talán még meg is borzadnánk, hanem igenis, egy tompa, köszörületlen, életlen, hegyetlen szurony, aminőt békeidőben hordanak bakáink. Ha azonban ez a tompa "gyilkoló" eszköz benyomul a bőrbe, hát ott szétroncsolja a bőrszövetet. Ebből származnak aztán a bolhacsipés helyén a vörös foltok és véraláfutások.

Utolsó, 7-ik képünk végül néhány sugárállapotot mutat be, amelyeknek tudományos neve Gorgonia, szintén hatszázszoros nagyításban. Természetes, hogy a mikrofotografia nem képes teljesen pótolni valamely tárgyak direkt megfigyelését nagyító üvegen át. Van valami, ami sajnos, minden fényképen hiányzik és ez nem más mint a szin.

Hogy egy fénykép valamely tárgynak a szineit is visszaadja, ne csupán a formáit, odáig bizony még mindig nem jutottunk el, hiába minden erőlködés. De hogy a természet, mindnyájunknak ez a szerető, gondos anyja milyen pazar kézzel osztogatja némelyik szülőttének a pompás szineket, erről meggyőződhetik bárki, ha elmegy valamely természetrajzi muzeumba, ahol pillangó- és bogárgyüjtemény van és ott mikroszkóp alatt nézi meg a pillangók és bogarak szárnyait. Nagyon, de nagyon sivár, érzéketlen szivü embernek kell lennie annak, akit az eléje táruló látvány nem tölt el valóságos elragadtatással!

A himpor és a lemezek cserépzsindely gyanánt sorakoznak egymás mellé és mindegyik külön-külön ragyog a szivárvány minden szineiben, olyan káprázatossá téve a szárnyat, mintha gyémántok millióival volna behintve! Az itt bemutatott mikrofotografiák mind az állatvilágból valók. Azonban a nőstények birodalmában nem kevésbbé nagyszerű és érdekes dolgokat találhat a megfigyelő. Elmondhatni, hogy egy valóságos "láthatatlan" világ az, amely a mikro-fotografikák utjn elibénk tárul.

Egy világ, a melyben az egyes részek már igazán alig képeznek többet a "semminél", olyan kicsinyek. Mégis ez a sok, szinte végtelen kicsinyesség, semmiség a maga összességében olyan hatalmat képvisel, amelynek nagyságát, határait ma képtelenek vagyunk, még mérlegelni is. Itt vannak például a penészgombák, vagy a baktériumok, amelyeknek alakját, alkotását hosszu éveken át csupán többé-kevésbbé fantasztikus rajzok utján lehetett a nyilvánosság elé vinni. A mikro-fotografia egész sorozatát mutatja be a különböző betegségek okozóinak; bemutatja a kolera, pestis, tifusz, tuberkolózis, difteritisz, lépfene baktériumokat a maguk karakterisztikus formáiban, ugy, hogy mindegyiket meg lehet a másiktól különböztetni.

A természetnek azonban egyik legcsodásabb elve: az egyéniségi elv még a végtelen kicsinység birodalmában is érvényesül: nincs két baktériumfaj, amely egyforma volna, sőt talán az egy fajhoz tartozók közt sincs kettő, amely mindenben hasonlítana egymáshoz. Igy ismerte meg a tudomány a mikroszkóp, a közönség a mikro-fotográfia utján, hogy hogyan élnek ezek az apró, szabad szemnek láthatatlan, de annál rettenetesebb lénynek, hogy hogyan szívják el az ember egészséges nedveit és teszik ezek helyébe a maguk gyilkos váladékát, hogy hogyan mozognak, hogyan szaporodnak.