Lányi Sarolta - Tavasz 1919-ben

Ropognak a tavaszi csontok,
boldog az ember, máris boldog.

Fakadnak a tavaszi nedvek,
jegy nélkül adják a jókedvet.

Fészket keres vidor madárhad,
fészke lesz embernek, madárnak.

Didereg a zsugori vénség,
fütyörész a dolgos szegénység

Üresek még és már a boltok,
az ember seft nélkül de boldog.

Mindenkié az üres asztag,
mindenkié a teli asztag.

Piros lobogók lobognak,
piros katonák robognak.

Gyerekek játszanak, dalolnak,
szent szemükben ragyog a holnap.