Apponyi

A magyar nemzet elszorult szívvel gondol a békekonferencia zöld asztalára, amely előtt meg kell jelennünk, hogy meghallgassuk a világ urainak számunkra kiszabott feltételeit. Egy szerencsétlen de nagyszerű nép sorsáról döntenek ennél az asztalnál és minden magyar ember aggódva keresi azt a férfiut, aki a békekonferencia elé fogja vezetni Magyarország békedelegátusait.

Gróf Károlyi Mihály évek óta azt hangoztatta, hogy ő különös kegyben áll az entente előtt. Hivalkodva ütögette mellét és titokzatosan, avagy kérkedve hitegette politikai barátait és az országot, hogy Magyarországot csak ő tudja megmenteni, mert benne biznak a győző hatalmasságok államfői és politikusai. Sulyos és fájdalmas árat fizettünk, amig megtudtuk, hogy gróf Károlyi Mihály nem mondott igazat. Mert neki sehol sem voltak barátai, nem számítva a külföld előkelő klubjaiban szerzett ismerőseit. Őt sehol nem tartották eléggé sulyos egyéniségének, sehol nem biztak benne, sehol nem tárgyaltak vele. Mire itthon elosztott átkos személye körül a dicsfény, amelyet maga vásárolt magának, akkorra késő volt, megtörtént az összeomlás.

Most ujból szüksége van az országnak valakire, akit a külföld nagyrabecsül, tisztel és aki nem ismeretlen az idegen országok hatalmasságai előtt. Ez a valaki azonban most tényleg valaki legyen, akit tényleg ismernek és nagyrabecsülnek. Gróf Apponyi Albert nevét halljuk emlegetni. Ő vezetné a magyar békedelegátusokat, ő állna a szövetséges és társult hatalmak elé, hogy átvegye a békefeltételeket.

Nagy és sulyos feladata vár a békedelegáció elnökére. Legyőzötten, de emelt fővel kell odaállni a győzők elé és elmondani, hogy ez a nép nem akart háborut, hogy ez a nép nem akart hódítani, ez a nép csak élni akart és a jövőben is csak élni akar. Apponyi Albert nevét az egész művelt világ ismeri, személyét becsülik és tisztelik New-yorktól Tokióig és Tokiótól Londonig. Soha alkalmasabb ember nem vezethetné a magyar kiküldötteket, mint ő, aki szónoklatával magával ragadta hallgatóit New-yorkban és Párisban is, aki ugyanugy beszéli a művelt nyugat nyelveit, mint anyanyelvét, akinek egész politikai pályafutását a meggyőződésbe vetett hit és az őszinteség irányította.

Apponyi Albert bölcs előrelátással hangsulyozta, hogy csak az egész nemzet felkérésére vállalkozik a nehéz szerepre.