A magyar sajtó

A Kossuthok, Csengeryek, Eötvösök hangja csendül ki abból a beszédből, melyet Wágner Károly mondott a nemzetgyülésen a magyar sajtóról. Végre kimondta valaki azt az igazságot, melyet semmiféle kor, divat és áramlat se tud tartósan elhomályositani: hogy a sajtó becsületes és hazafias, hogy a nyilvánosság e formájára legalább is épp oly szükség van, mint a képviselő urak beszédeire, hogy annak az országnak, melyben a sajtót bilincsekbe verik, épp oly kevéssé van egészséges levegője, mint a föld alá temetett bányáknak.

Minden szabadság, szépség, erő megfullad a sajtó éltető levegője nélkül. A derék felszólalást ki szeretnők egésziteni egy megállapitással: az ujságirók közt akadhatnak erkölcstelenek, megalkuvók, panamisták, de a sajtó, a maga egészében, mindig becsületes és hazafias. Minden országban, még a legromlottabban is az, ha gyülöletből vagy meggondolatlanságból gáncsot nem vetnek neki.

A magyar sajtó megbecsülésének tradicióit, melyek az ország hallhatatlan reformereinek nevéhez füződnek, nem söpörheti el a föld szinéről egy-két temperamentumos közbeszólás. Az öröktől fogva élő igazságok épp ugy kinőnek a földből, mint az áldott kalászok, melyek most a magyar rónákon hullámzanak.