Lázas sürgés-forgás, szervezés jellemzi a nyüzsgő iparostábort.
Régi, kipróbált iparosszervek, a gombamódra szaporodó új szervek, dicséretreméltó buzgósággal törekednek az ipari műhelyek ezreinek munkaképességét biztosítani. A sok tevékenység, a legfőbb gond, az anyagszerzésre irányul.
Minthogy pedig a sors által ezidőszerint szűkre szabott országhatáron belül alig van készlet, „külföldi” anyag iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. Az anyagbeszerzésnek s így a munka felvételének, illetőleg folytonosságának biztosítására két mód kínálkozik. Az anyagvétel és bérmunkavállalás.
Az első a közszükséglet ellátása szempontjából előnyösebb, szomorú valutáris viszonyaink következtében, nemzetgazdasági szempontból hátrányosabb, mint a bérmunkavállalás. Igyekeznünk kell az anyagellátás mindkét formáját választani s a nemzetgazdasági érdek védelme szempontjából megfelelő kivitellel a jelzett hátrányokat ellensúlyozni.
A kézmű-, kis- és középipari műhelyek anyagellátása nem oldható meg a véletlen által nyújtott vásárlási alkalmak kihasználásával, hanem törekedni kell a rendszeres anyag biztosítására, a folytatólagos és szükség szerint fokozódó termelésre módot kell nyújtani s térdekeknek legmegfelelőbb módon az így termelt ipari készítmények értékesítéséről is kell gondoskodni. Tehát nemcsak a momentán segítség, hanem alapos berendezkedés a jövőre, legyen a feladat.
Ez a feladat lebeg az Iparosok Országos Központi Szövetkezete igazgatóságának szeme előtt, amikor Németausztria, Németország, Hollandia, sőt a tengerentúli viszonyok közvetlen megismerésével megkezdette a külföldi összeköttetések létesítését. Az említetteken kívül még számos országgal folynak tárgyalások. Az eddig szerzett tapasztalatok is már oly biztatóak, hogy a kisipari műhelyek remélhetőleg már rövid időn belül részesei lesznek a világpiac kereskedelmének, amiből természetszerűleg mérhetetlen előnyöket fognak élvezni.
Ma szinte leküzdhetetlen akadálynak látszik az, hogy a magyar korona vásárlási értéke az összes pénznemek között a leggyengébb. Az ezáltal előállott nehézség mellett a többi, mint szállítás, behozatal, kiviteli akadályok stb. könnyen elsimíthatók.
A valutáris helyzet által teremtett legnagyobb és mondható egyetlen súlyos akadály elhárítása felülmúlja a mi erőnket, ez az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság érdekeltségeinek és a kormány céltudatos, egységes, egyesült, szívós fellépése nélkül elérhetetlen.
A határontúli forgalom szabályozása legyen a legsürgősebb feladat, ennél pedig vezérfonal és egyetlen szempont valutánk javítása, mert enélkül a termelés felvétele, annak folytatólagos vitele nem biztosítható.
Kövessük a német példát.
Elvileg nem enged semmit behozni, kivinni. Kivételesen „valutakülönbözeti felár” címen szed (még tőlünk is) 50-1000%-ig a belföldi gyáros, illetve kereskedő által limitált áron felül. Ez az elv lehet kulcsa helyes behozatali és kiviteli politikánknak. Csak a kulcsot kell a szakérdekeltség bevonásával jó kezekre bízni.
S. M.
