A napokban egy, a német viszonyokkal ismerős politikai kitünőség érkezett Berlinből Budapestre, aki a vesztett háboru és a forradalmi bonyodalmak után ujra éledő Németország politikai intimitásairól a következő érdekes dolgokat mondotta el a Hétfői Hírlap munkatársának:
Németország dolgozik
Németország, ahol lassankint teljesen elcsitulnak a politikai háborgások, lassan, de kitartóan dolgozik az ujjáépítés nagy munkáján. A gyárak, amenynyire a nyersanyag és a szénkészlet megengedi, állandóan üzemben vannak és ma már nemcsak a szükséges pótlásokat fedezik, hanem ujra megkezdődik az exportálás is.
- Nyersanyagkészleteket ez idő szerint leginkább csak Amerikából kapnak, főleg vasat és gyapjut, amelyért kész textilárut és gépeket, azonkívül vegyi produktumokat szállítanak. A kormány szigoruan ellenőrzi ezt, hogy csak olyan áruk kerülhessenek feldolgozás alá, amelyek elsősorban a közszükséglet kielégítésére valók és az államérdek szolgálatában állanak.
Hindenburg nem akar államfő lenni
Németországban ez idő szerint a közérdeklődés központjában áll a közeljövőben aktuálissá váló elnökválasztás kérdése. A leendő államfő személyének kiválasztásánál kombinációba került Hindenburg neve is. Erre vonatkozóan a következő felvilágosítást kaptuk:
- Hindenburgot tényleg sürün emlegetik, mint leendő elnököt, ez azonban csak valószínütlen kombináció. Az agg hadvezér maga sem vállalná szívesen ezt a sulyosan terhes tisztséget, és az ő nimbuszának, aki politikával sohasem foglalkozott, csak ártan is ez a szerep. Kívüle még igen szimpatikus a bajorországi Rupprecht esetleges megválasztása is.
A monarchia kérdése
A monarchia és az uralkodó kérdése a ma politikájában még teljesen háttérbe szorul. Az a közfelfogás, hogy először dolgozni kell s ha majd Németország ismét visszanyerte régi gazdasági és állami tekintélyét, s ujra talpraállott, akkor kerülhet majd szóba ismét ennek a problémának az eldöntése.
Ausztria csatlakozása népakarat
- Mindennél jobban érdekli azonban ma a német népet – politikai pártállásokra való tekintet nélkül, - Ausztria csatlakozásának kérdése, a mely törekvés ugyszólván óráról-órára erősödik. – Ugy a hivatalos felfogás, mint a közvélemény a népakarat megnyilvánulásának tekinti ezt a jelenséget és feltétlenül bizik a megvalósulásában. A német népek ujra egyesítése ma már olyan erős vágy a lelkekben, amelyet többé elnémítani nem lehet.
