Husvét után

A megfeszítettés után a feltámadás. Nagypéntek után a husvét, amikor feltámad az Isten-ember és győz az eszme, igazi ünnepünk a nagypéntek volt: a megcsufoltatás, a szomoruság, a mártirium napja, de hisszük, hogy igazi ünnepünk a husvét lesz, amikor feltámad az igazság, az eszme és a gondolat.

Ha egy kis összehasonlítás teszünk a legutóbbi husvétok és a mostani között meg kell állapítanunk, hogy a most elmultnak hangulata már a remény, a hit, a bizakodás, a szebb jövő biztos tudatának hatalmas érzése volt. Emlékezzünk csak vissza két évvel ezelőtt a vörös husvéton milyen elkeseredés, milyen reményvesztettség, milyen düh feszítette keblünket. Emlékezzünk csak, hogy az elmult husvétkor még mekkora fájdalmat égett a szívünkben, romok között jártunk, bizonytalanul, félve, botorkálva: a magyar konszolidáció, a magyar közgazdasági élet, a magyar nemzeti lét romokba döntött törmelékei között.

A mostani husvét már a bizakodás ünnepe volt. Most már érezzük, hogy itt van meleg fuvalatával a tavasz, a regenerálódó természet friss, ózóndus, mindent életre keltő fakadása, hogy most egy szebb, egy jobb jövő fog következni. Megállapíthatjuk, hogy már megindult a munka, hogy valutánk diadalmas mérkőzésben bírja le ellenségeink valutáját, hogy a mieinké a jövő, amely most kapott erőre és nem az övéké, akiknek pénze értékében lankad a mesterségesen beléje öntött álerők energiája. Látjuk, hogy a rend, a konszolidáció izmosodik, hogy visszatér a lelkek nyugalma, a megbékélés és az a tudat, hogy minden erőt egyesíteni kell, minden karnak össze kell fonódni, mert csak így építhetjük ujra azt, amit a balszerencse, a rossz politika, a kicsinyesség, s a gyülölet szerterombolt.

Ezért volt nekünk kedves ez a most elmult husvét, mert különb volt hangulatban, bizakodásban, hitben, mint azok, amelyek megelőzték. Tavaly még csak óhajtva sejtettünk, de most már bízva bízunk. A pénz, az eleven állami élet a legbiztosabb seizmográfja már jelzi, hogy erőre fogunk kapni, hogy fel fogunk virágzani, sőt már eszkomptálja is azt, ami még csak a tervekben él és a kilátásokban szunnyad. Gyorsan, rohamosan fog jönni a kibontakozás, mert már ennek folyamata megindult és mert az őserőket leköthette a megkábultság, az apátia, az elkeseredett lelkek szertelenkedése, de a természet törvényénél fogva ez az ősenergia, elhatalmasodik mindenen, elűzi? a lelkek vakságát és csapongásait, magához idomítja az embereket és diadalmaskodik.

Tudjuk, hogy lesznek még zökkenők, hogy lesznek még gazdasági válságok, de a kiszolidulás, a termelés, a fejlődés processzusa már megindult. Itt a tavasz, amely kibontja a rügyeket, ezután csak nyár jöhet, amikorra megérik a gyümölcs és kibontakozik a gabona. Jöhetnek még fagyok, amelyek kárt csinálnak, lecsaphat az időjárás mostohasága, amely visszalök, de a nyarat nem tudja téllé tenni, az nyár marad.

Lehet jó, vagy rossz aratás, de aratásnak kell lenni, lehet kedvező, vagy kedvezőtlen, szabályos, vagy szeszélyes az időjárás, de az már mégis a nyár, meleget adó, megérlelő klima. Vajha a következő husvét még szebb lenne és valóra váltaná azt, amit ma még csak kibontakozni látunk, ténnyé a reményt és eleven valósággá a hitet.