Húst, húst, húst, ízes emberhúst eszem én ma.

Nagy fekete hajó jött ma nyugatról,
jó husú fehér emberek -
lesz is ma jó vacsora.

Fuss, fuss, fuss feleségem, szedj tüzelőt,
a fehérember husa jó pecsenyének!
Huj, huj, huj! jöttek szép játékokkal, ruhákkal,
csillogó isteneikkel hitegetni, becsapni,
de én a torkukba haraptam!

Ne bőgjetek, kis kölykeim,
lesz ma jó ropogós pecsenye.
Pompás emberhús lesz ma az étkünk,
kövér combokat zabálunk ma este:
a szíve jó a fehérbaromnak!
olyan keserű a zamatja -
öröm és sok-sok bánat van benne,
attól oly keserű,
az agyveleje, amiből hajókat és isteneket rak: büdös!
a husa, a combja és nyálkás nagy tűdeje
jó, jó, jó vacsorára.

Pattogjon a rőzse, sercegjen a zsír, piruljon a hús
és jöjjön minden nap sok-sok fehérember szigetemre,
hadd zabáljuk meg mindet, ahány van!...

Húst, húst, húst, ízes emberhúst eszem én ma.