Mint minden élő szervezetnek, úgy a baktériumoknak is szükségük van oxigénre, a melynek segítségével az életfolyamataikra nélkülözhetetlen energiát szolgáltató oxidációt végzik. Még az obligát anaerobionta (vagyis az oxigéntartalmú környezetben nem tenyésző) baktériumok sem nélkülözhetik teljesen az oxigént; táplálékukkal ezek is vesznek fel és használnak el oxigént.

Ehhez képest még az obligát anaerobionta baktériumok sem élhetnek és szaporodhatnak, ha táplálékuk révén nem jutnak oxigénhez. Innen van, hogy az „anaerobionta” vagy anaerob” elnevezések helyett újabban a Beijerinck ajánlotta „mikroaerofil” vagy Baumgarden javasolta „mikroaerob” elnevezéseket sokat elfogadták és használják, mert e nevek jobban kifejezik, hogy e baktériumok kevés oxigénnel beérik, melyet a táplálékukból mint kötött oxigént kapnak, ellenben a levegőbeli szabad oxigént nem tűrik.

Léghíjas térben az aerobionta (aerophil vagy orthoaerophil; vagyis szabad oxigén nélkül nem fejlődő) baktériumok egyáltalában nem, az anaerobionták pedig csak abban az esetben tenyészhetnek, ha alkalmas tenyésztőanyag, illetőleg táplálék áll rendelkezésükre, a melyből oxigénhez juthatnak.

Hogy egyébként az aerobionita baktériumok már ritkított levegőben is rosszul tenyésznek, sőt hamar elpusztulnak, Preisz a lépfene bacillusával végzett kisérletei közben kimutatta (1908). Arra nézve, hogy a baktériumspórák léghíjas térben milyen hosszú ideig maradnak életben, kisérleti tapasztalataink nincsenek, ismerve azonban a baktériumspórák rendkívüli szívósságát, valószínű, hogy a spórák a léghíjas térben is hosszú életűek.

Dr. Aujeszky Aladár.