A Madách-ősök

Madách Imre őseiről egy 48 oldalra terjedő tanúlmányt írt Latkóczy Mihály. Részletesen elmondja benne a Madách-család történetét, a legelső őstől kezdve, a kit még nem Madáchnak, hanem Radonnak hívtak s a ki II. Endre, később IV: Béla királyoknak volt hű embere s szolgálataiért e királyoktól nagyobb donatiókat kapott. A Madách név a szerző szerint szláv eredetű s eredetileg „mézes”, talán „mézes szavú”, vagy „méhcsősz” a jelentése.

Az első ősnek, Radon comesnek fiai közűl viselte egyik, a ki 1258-tól 1278-ig szerepelt. A későbbi idők folyamán a Madáchok közt mindig akadtak kiváló egyéniségek, a kik ha vezérszerepet nem játszottak is a közéletben, a család tekintélyét és vagyonát fentartották. Alsó-Sztregovát, a hol az „Ember tragédiája” költője született és élt, már a XIV. században birta a Madách-család.

Az írói hajlam úgyszólván családi örökségkép szállt benne apáról fiúra; számosan közülök a „literatus” melléknevet viselték, a XVII. században (1590-1647) élt sztregovai Madách Gáspárnak számos érdekes verse maradt fenn, mintegy 100 évvel később pedig Madách János három nyelven: magyarúl, latinúl és tótúl is irt verseket.

A reformácziókor a család a protestantizmus híve lett s az is maradt 1768-ig, a mikor Madách Sándor, az előbbinek fia, ki Migazzi Kristóf bíbornok váczi püspök neveltetett, áttért a katholikus hitre.

Ez a Madách Sándor szerezte vissza törhetetlen erélylyel az idők folyamán idegen kézre kerűlt családi vagyont s ezenkívűl az irodalommal is foglalkozott; több kéziratban maradt jogi és munkát, sőt verseket is írt s értékes családi könyvtárt szerzett össze Sztregován.

Az ő fia volt Madách Imre, a költő apja, a kinek neje, Majthényi Anna, költői lelkűletű s magyaros míveltségű nő volt. Latkóczy érdekesen, vonzó előadásban mondja el a család történetét s tanúlmányát haszonnal és élvezettel olvashatják, a kiket a tárgy érdekel. A füzet mint külön lenyomat jelent meg a budapesti VII. kerületi főgimnázium idei értesítőjéből.