Csak a nagysága tarthat udvarlót?

Életveszélyes tolongás a Mártaegyesületben – Az asszonyok harca egymás ellen – 600-100 koronás bérek – A nagyságos úr orra

A délelőtti zsurokon, amelyeket a szegény, cselédtelen asszonyok a Márta-egyletben tartanak, egy idő óta életveszélyes a tolongás, mióta a bér, amit a szakácsnőnek vagy a mindenesleánynak fizetnek, messze tulemelkedett a miniszteri osztálytanácsos békebeli fizetésén, szinte főnyereményszámba megy, ha egy szerencsés nagysága, öt-hat verejtékesen eltöltött délelőtt után, cselédhez jut. Asszony asszony hátán áll a Márta-egyletben, lökdösik és taszitják egymást s a legravaszabb intrikáktól se riadnak vissza, hogy egy-egy jobb külsejű leányt a konkurrens nagyságától elcsábítsanak. Ha így folytatódik, nemsokára rendőröket kell kivezényelni a Mártába, hogy a verekedéseket megakadályozzák.

Régente az volt a rend, hogy a szolgálatkész mártaegyletbeli kisasszonyok egymásután vezették ki a jelölteket a jelentkező urinők elé, akik négyszemközt tárgyalták meg a feltételeket háztartásuk leendő oszlopával. Tisztesség dolga volt, hogy ezektől a tárgyalásoktól a többi asszony távoltartsa magát.

Ma már ez a diszkrét viselkedés kiment a divatból, a két tárgyaló felet egész asszonygyűrű veszi körül, mindenki beleszól az eszmecserébe, gunyos megjegyzéseket tesznek, csakhogy a habozó cseléd kedvét végképpen elvegyék s a maguk számára kaparinthassák meg a szakácsnét vagy a mindenest, aki már hajlandó volna helybe állani.

Oly nagy a konkurrencia, hogy egész hangosan, minden géne nélkül lebeszélik a lányokat, akik egy-egy idegen uriasszonynyal tárgyalnak.
- Csak nem ment el a jó dolga, hogy a harmadik emeletre menjen.
- Nem bolond maga lelkem ugy-e, hogy a nagymosást is vállalja.
- Négy szoba és egy cseléd? Van szive, hogy ezt a gyönge teremtést agyondolgoztassa.
Ha e harcikiáltások folytán a leánynak csakugyan elmegy a kedve a megegyezéstől, egy percre huszan-harmincan is körülveszik s jóformán egymás kezéből tépik ki a szegény Marit, Julcsát és Terézt, aki végre valamennyiüket a faképnél hagyja.

Nem csoda, hogy a derék háztartási alkalmazottak önérzete megduzzadt az értük folyó versenyben, s
most már kivétel számba megy az az asszony, aki egy heti ácsorgás nélkül cselédet kap. A legkisebb havi bér, amit a fejletlen pesztráknak fizetnek 300 korona, de a 600, 800, sőt 1000 koronás fizetés se ritkaság.

Ennyi pénzért is csak akkor fogadják el a helyet, ha előbb minden iránt kivallatták a nagyságát, ha délben-este hust kapnak, ha nincs gyerek a háznál, sőt ha afelől is megnyugtatják őket, hogy nem is lesz. Ellenben tiz közül nyolc kiköti, hogy az ismerőse minden nap feljöhessen hozzá s a cselédszoba diszkrét magányában beszélhesse meg vele a napi eseményeket. Fültanuja voltam, mikor egy fiatal menyecske félénken megkérdezte az egyik leánytól:
- Van udvarlója, szivem?
- Hogy van-e? Miért ne volna? Csak a nagyságának szabad udvarlót tartani?

Ha végre mégis létrejön az alku, s a nagyságos asszony, boldogságtól sugározva magával viszi a cselédkönyvet, majdnem biztosra lehet venni, hogy másnap már megint ott szorong a délelőtti sokadalomban: Mari, egy órai próbaidő után, szó nélkül bucsut mondott a kapufélfának. Valami nem tetszett neki: a ház fekvése, a cselédszoba vagy a nagyságos úr orra. És ujra kezdődik a harc az uj Mari után, aki esetleg a nagyságos úr orrát is elfogadhatónak találja, s türelmességében rászánja magát arra az áldozatra, hogy két egész hétig helyben maradjon.