Találkozásom Babarczy báró feleségével

 - A Hétfői Hírlap tudósítójától-

Ma délután kint jártam Rákospalotán. Langyos, valósággal tavaszias vasárnap volt, sok ember járt a utcákon, a villamosok zsufolva voltak, a tegnap még halott város feléledt ujévi letargiájából, melyet a közlekedés teljes megbénulása idézett elő és az emberek tegnap helyett ma ünnepeltek.

Rákospalotán a Liget-utca 1. szám alatt elhagyatott villa van, melyben hónapok óta nem lakik senki. Legutolsó lakója Babarczy Jenő báró volt. A Britannia-szálló vezérének elfogadása óta a villa üresen áll, mert a báróné, hogy férjéhez közelebb lehessen, beköltözött a fővárosba.

Idekinn mindenki emlékszik Babarczy báróra. Egy katonával találkozom, aki kérdésemre elmondja, hogy a báróék nemrégiben egy rozzant kávémérés mellett hónapos szobában laktak. A kávémérésben azután megtudtam, hogy a bárónét Pesten egy Rákos-utcai ismerősénél találhatom meg. Beszélni akartam a bárónéval, érdekelt a sorsa, a fájdalma, mert tudtam, hogy elhagyottan vergődik valahol, hogy szenved és hallottam, hogy folyton sir… Bejöttem a fővárosba és keresni kezdtem Babarczy bárónét. Hosszas kutatás után a Westend-kávéházban találtam meg, éppen az ügyvédjének adott oda találkozót. Mikor odajöttem, egyedül ült egy asztalnál és ujságot olvasott. Mint régi ismerőse üdvözöltem, szembeültem vele és a báróné kérdéseimre beszélni kezdett.

- Nem tudom, meddig birom elviselni ezt a gyötrődést. Istenem, hány hete már, hogy fogva van… Az ügyészségen nagyon jók voltak hozzám. Pogonyi főügyészhelyettes sokszor engedte látnom férjemet. Mióta azonban az ügy a vizsgálóbiróhoz került, még ezt az egyetlen örömöt és vigasztalást is elvették tőlem. Egyszer két hétben láthatom. Pedig a vád ellene mindössze az, hogy 51.000 koronát átvett az emberitől és különítménye céljaira fordította. Orgazdasággal vádolják. Ha elítélnék, én nem élném tul….

Itt hallgatott el Babarczy báróné és kezébe temette az arcát… Nagyon szép, alig husz éves asszony ül előttem, megtörten a sok szenvedéstől, elkínzottan, elgyötörten, egy szegény szerelmes asszony, a ki teljesen egyedül áll ebben a zugó, zajgó nagy városban.

Elmondja még remegő hangon, hogy palotai lakásukat teljesen kirabolták, nem maradt semmije, csak ami rajta van, rokonai itt nincsenek, a barátai mind elfordultak tőle… Szülei Nagykanizsán laknak, de ő nem mehet haza hozzájuk, mert akaratuk ellenére követte az élet utján férjét, Babarczy Jenő bárót. Egy-két ékszere van még, egy estélyi ruhája maradt még, ami a rabláskor nem volt otthon, ebből él most és vár rettegve, félve várja a döntést, az ítéletet és a lelke forró szégyenben ég a kis, szomoru méltóságos asszonynak..

Az ügyvéd még nem érkezett meg. A báróné ott ült az ablak mellett és várt Babarczy Jenő báró felesége könnyes szemmel nézett a utcára, szemközt a nagy, négyemeletes palota homlokzatán arany betükből kirakva szemébe vakított a felirás: Britannia-szálló…