A kannibálok szent növénye 1.

 A Solanum-nemzetség a melegebb övekben sok termesztett növényfajt szolgáltat az emberisének. Közülök az újkorban néhányat északibb tájakon is sikerült a növénykulturában meghonosítani, mint például a mindannyiunk által jól ismert burgonyát és paradicsomot s az újabban nálunk is terjedő, de inkább mégis a Földközi-tenger vidékén kedvelt tojásgyümölcsöt.

A trópusok alatt azonban még 8-10 Solanum-fajt termesztenek húsos gyümölcsükért, melyek mind a paradicsomhoz vagy a tojásgyümölcshöz hasonlítanak. Egyéb czélt is szolgálnak azonban a Solanum-nemzetség fajai, igy a S. indigoferum déli Brazilliában kék festéket szolgáltat, a S. aculeatum-ot déli Afrikában tövises sövénynek használják, a S. indicum és egy másik faj keleti Indiában orvosságos herbájával gazdagítja az orvosi növények sorát, hová különben a nálunk is közönséges S. dulcamara szintén bejutott.

Jelentőségre nézve persze mindezen Solanum-ok között a burgonya áll első helyen, a többinek sokkal kisebb szerep jutott osztályrészül a kulturnövények között. Van azonban egy Solanum-faj, mely a maga nemében kétségtelenül a legérdekesebb, a mennyiben használata a szó legszorosabb értelmében hozzáfűződik az emberhez, nevezetesen az emberhúshoz.

Ez a növény a Solanum anthropophagorum, melyet Seemann írt le és ismertetett a „Bonplandia” czímű szaklapban 1861-ben és 1862-ben. Egy embermagasságú cserje, fényes levelekkel, gyümölcse pedig hasonlatos a paradicsomhoz. Nevét azért kapta, mert a Fidzsi-szigetek s a környék emberevői az emberhúst ennek a leveleibe göngyölítve sütik meg a forró köveken és ennek gyümölcséből készült mártással költik el.

Még két, a Fidzsi-szigeteken honos fának a leveleit is használják erre a czélra, de a „borodiná”-t, a hogyan a bennszülöttek ezt a növényt nevezik,1 egyenesen erre a czélra termesztik olyan helyeken, a hová a harczban elesettek tetemeit összehordják, hogy azután onnan a borzalmas lakomához hurczolják el. Elhagyott települések nyomát sokáig őrzik ezek az érdekes és végzetes szerepű cserjék, mint Európában a Lycium-sövények.

A Solanum anthropophagorum-ot a Fidzsi-, Society-, Tonga- és Szamoa-szigetek, továbbá New-Caledonia flórájában említik.  (folyt. köv.)