Az Andromeda-köd forgása

Spirális ködfoltban végbemenő forgó mozgást spektrográffal lehet kimutatni. A műszer gyújtótávolságának és szóróképességének kicsinynek kell lennie. Pease F. G. a Mount-Wilson-obszervatórium 60 hüvelykes reflektorának spektrográfjával fotografálta az Andromeda-köd színképét 79 órai kinntartással.

A műszer rése egyszer a köd nagy tengelye mentén volt elhelyezve, egyszer a kis tengely mentén, az előbbire merőleges irányban. Az így kapott spektrogrammokból megállapítható, hogy az Andromeda-ködnek a látósugármenti sebessége -316 km, azaz az egész ködfolt ekkora sebességgel látszik közeledni a Naprendszer irányában.

Ez az eredmény igen jól egyezik a korábbi mérésekkel, melyek -297 és -356 km. között váltakoznak.
Két ívpercznyi távolságban a ködfolt közepétől (a nagy tengely mentén) a forgássebesség 58 km másodperczenkint.

Ez a sebesség a megmért kicsiny sugárrészen belül szabályosan változik, de úgy látszik, hogy egyes pontokon eltérések vannak, ami azt jelenti, hogy a ködfolt nem mint egységes egész forog. Ez az eredmény várható volt. A kis tengely mentén a megmért sebességek állandók, a mi azt igazolja, hogy a nagy tengely mentén talált sebességkülönbség valóban forgástól származnak.

Az Andromeda-köd színképe egyébiránt olyan típusú, mint a Napé; fényes vonalak egyáltalán nincsenek benne.

Dr. Wodetzky József.