A mikroszkópnak a nagyításon kívül a kép részleteit is mutatnia kell, más szóval a nagyításon kívül erős feloldást is kivánunk a mikroszkóptól. A feloldást alkalmas lencseszerkezettel lehet fokozni, de ebben a tekintetben az Abbe-féle apochromatikus objektív az elérhető határt jelenti.
További előny már csak úgy érhető el, ha a fényforrás színét törékenyebbnek választjuk, vagyis a tárgyat ibolyántúli fénynyel világítjuk meg. Ekkor természetesen a kép nem látható, hanem fotografus-lemezen kell rögzíteni. Barnard újabban fényforrásul elektromos szikrát használ, mely kadmium-, vagy magnéziumpálczák közt levegőben üt át.
A szikra fényét olajba mártott kvarczlencse-hasábra veti, a mely a fényt fölbontja. A keletkező színképvonalak közűl flureszkáló uránüveglap segítségével egy erős és különálló vonalat kiválasztunk és ezt résen át bocsátjuk. Eddig a fény vízszintes síkban haladt, most visszaverő hasábbal függőleges irányba tereljük.
Ez a hasáb pótolja a közönséges mikroszkóp tükrét. A színképvonal éles képének éppen a tárgyra kell esnie. Ez a beállítás fluoreszkáló ernyővel történik és meglehetős gyakorlatot kiván. A fotografuslemezt a nagyított kép helyére kell állítani.
A lemezek finom szemecskéjűnek kell lennie, azonkívül kevés zselatint szabad csak tartalmaznia, mert ez az ibolyántúli fényt elnyeli. Ez az eljárás lényegében a Kohler-féle módszer javított alakja. Előnye az is, hogy így az apró szervezeteket élő állapotban lehet vizsgálni, mesterséges festés nem szükséges.
M. J.
