Az egyiptomi képirás technikája

A legrégibb, reánk maradt egyiptomi festmények mintegy hatezerévesek. Ha ezek művészi szépségétől nincs is mindenki úgy elragadtatva, mint azok, a kik az egyiptomiak világfelfogásába és kifejezési módjába beleélték magukat, az a tény, hogy a festmények még ma is oly frisseknek látszanak, mintha tegnap festették volna, mindnyájunkat csodálattal tölt el.

Abból a czélból, hogy az egyiptomiak szellemi alkotásainak természettudományos vonatkozásait megérthessük, ismernünk kell az indító okokat is, melyeknek hatása alatt létrejönnek.

Az egyiptomi ember a földi élettel kevesebbet törődött. Ez csak egy pillanat volt ahhoz a nagy időhöz képest, melyet a halott lelke a megujholdásig várakozva tölt el. Felfogásuk szerint ugyanis a lélek a halál beálltakor két részre oszlik, az egyik Oziris itélőszéke elé, majd az üdvözültek országába kerül, a másik ellenben emberfejű madár képében, az új életre ébredés pillanatáig, a holttest felett lebeg, s ekkor újra egyesül vele.

A léleknek ez a része, a Ká, folytatja a földi életet. Ehhez nem volt elég élelmiszereket és más szükségleti czikkeket a sirba helyezni; megörökítették a földi élet egyes jeleneteit is, hogy az elhunyt azokat újra és újra átélhesse, sőt gondoskodtak a szükségleti czikkek pótlásáról is, a mennyiben azok készítését is ábrázolták, azt hivén, hogy a lélek jelenlevő részének, a Ká-nak hatására ezek a jelenetek megelevenednek.

A ránk maradt képzőművészeti mesterművek tehát elsősorban nem a gyönyörködtetést, vagy a hiuságot szolgálták. Alkotóikat nem művészi szempont, vagy az vezette, hogy valamely nagy esemény vagy személyiség emlékére minden idők viharával megbirkózó emlékműveket állítsanak; az egyiptomi műveltség s annak fennmaradt emlékei a vallás és a halottak kultuszának szolgálatában állottak.

Az egyiptomiak tudván azt, hogy rengeteg időnek kell eltelnie, míg a meghalt új életre ébred, minden szellemi erejükkel arra törekedtek, hogy úgy a holttestet magát, mint a halál utáni földi élet szükségleti czikkeit s a halottak lakását, ennek a nagy időnek megfelelően konzerválják. Ez pedig csak természettudományi ismeretek segítségével történhetett.