Bajok a pénztárjegyek körül

A példátlanul nehéz augusztusi ultimó után határozott megkönnyebbülés mutatkozik a magyar pénzpiacon. Csak a tulzott aggodalomnak tudható be, hogy a jegyintézetnél a mult hét végén kereken egymilliárd benyujtás történt. 

Hamar kiderült azonban, hogy az érdekelt vállalatoknak és intézeteknek nincs szükségük ilyen pénztömegre, nem is vették tehát tényleg igénybe, hanem girószámlán hagyták a jegyintézetnél. A feszültség csökkenése, sajnos, nem hozta meg a pénzdrágaság enyhülését, sőt a lombardfeltételek enyhitésével sem hajlandók a pénzintézetek a piac megkönnyebbülését elismerni.

Viszont a pénzdrágulás irányában sem történt eltolódás; a jegyintézet főtanácsának legutóbbi ülésén ugyan szóba került a hivatalos kamatláb felemelése, azonban Popovics Sándor elnök azzal háritotta el a kamatlábfelemelést, hogy az összes pénzintézetek és egyéb hitelszervek növelni fogják az amugy is elviselhetetlenül magas kamatlábat, ha a jegyintézet az emeléshez nyulna. 

Még mindig a legnagyobb pénzigényeket a gabonaforgalom lebonyolitásának tényezői támasztják. Különösen a malmok vesznek igénybe óriási tételeket a bankoknál és takarékpénztáraknál, hogy a gabonaüzletet finanszirozhassák. Az innen eredő horribilis igények kielégitése természetszerüen a jegyintézetnél koncentrálódik. Hogy milyen hiteleket kénytelenek emiatt az intézetek igénybevenni, arra jellemző az a megállapitás, hogy egyik fővárosi nagybank már közel kétmilliárdos hitelt élvez a jegyintézettől. 

Ugyan a jegyintézet vezetősége már hivatalosan is beismerte nyomdapolitikájának bukását és belátta, hogy Magyarország nem birja el a bankjegyek Svájcban való készitését, miért is a drága svájci pénzjegyek helyett a belföldön készült pénztárjegyek kibocsátásával igyekezett a nehézségeket áthidalni.

Amily örömmel fogadta a közvélemény, hogy hivatalos részről végre szakitottak az eddigi módszerrel, ugyanolyan mértékben mély csalódást keltettek a pénztárjegyek kihelyezésére folytatott kisérletek. Ez annak tulajdonitható, hogy jegyintézet rendszertelenül dolgozott és mikor a pénztárjegyek forgalomba kerültek egyszerre a jelentkező bankoknak csupa pénztárjeggyel fizetett. 

A pénzintézetek még aznap továbbadták a pénztárjegyeket az iparvállalatoknak és kereskedőknek, akik azonban legtöbb estben visszaküldötték a pénzjegyeket és hivatkoztak arra, hogy munkásaikat és alkalmazottaikat nem tudják ötszázezer és egymilliós cimletekkel fizetni.

Nem egy pénzintézet pénztárterme hangos volt a hónap utolsó napjaiban a méltatlankodástól. Ebből hamar megtanulhatta a jegyintézet, hogy lehetetlen a pénztárjegyeket egy napon forgalomba hozni, hanem fokozatosan kell azokat kibocsátani, miután csupán a bankok tudják felhasználni az ilyen nagy cimleteket egymásközti elszámolásaikban.