|
Jókay Károly (1814-1902)
Jókai Mór nagy költőnknek testvérbátyja, Károly, meghalt deczember 19-ikén Hathalmon 89 éves korában. Halála gyászba borította Hegedüs Sándor volt kereskedelmi miniszter családját is, a kinek neje, született Jókay Jolán, az elhunytnak leánya volt. Jókay Károly igazi régi szabású, jószivű, nemes jellemű magyar ember volt. A forradalom előtt ügyvédkedett szülővárosában, Komáromban, a mozgalmas időkben beállt honvédnek s mint nemzetőr-tüzér küzdött a hazáért. A forradalom után felhagyott az ügyvédséggel és ekeli, csallóközi birtokára vonúlt gazdálkodni. Sok jót tett a környékbeli lakossággal, melynek ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója volt.
1861-ben megválasztották a csallóközi járás szolgabirájának s e hivatalát 1871-ig viselte. Ekkor birtokát bérbe adta s Komáromba költözött, a hol csakhamar megválasztották árvagyámnak. Ő maga mindig csak „árvák atyjá”-nak nevezte magát s e név valóban meg is illette.
Igazi apai módon viselte szivén a rábizott árvák sorsát, eljárt hozzájuk, utána nézett: jól el vannak-e látva; ha az árvák pénzt kértek, előbb meggyőződött, helyes czélra akarják-e forditani – szóval mindenkép gondoskodott testi-lelki jóllétükről. Szép tisztjét 1882-ig viselte.
1882 májusában nagy csapás érte: véletlen szerencsétlenség folytán elvesztette nejét. Ez annyira lesujtotta, hogy nem volt többé nyugta Komáromban, családi házát, melyet ő hozott rendbe, bérbe adta. Rövid időre rá a házat egy pyromániában szenvedő cselédleány felgyujtotta, úgy hogy porig leégett. A ház felépült ugyan újra, de ő úgy érezte, hogy mégsem a régi már. Nővére, Váli Ferenczné halála után Pápára költözött unokahugához, Peti Józsefné váli Marihoz. Állandóan azonban nem lakott itt, váltakozva hol Budapesten időzött Hegedüs Sándor családjánál, hol Hathalmon másik leányánál, Ihász Lajosnénál.
Gyermekei s unokái körében élte öregsége napjait. Mindvégig megőrizte testi-lelki épségét; széleskörü ismereteivel sohase kérkedett, - tipusa volt az egyszerű puritán, igaz magyar embernek.
Rég elhunyt szülőiről mindig gyermeki kegyelettel emlékezett, gyermekei, unokái, dédunokái iránt benső szeretettel viseltetett. A telet, mint többnyire, az idén is Hathalmon, Etelka leányánál, Ihász Lajosnénál töltötte. Még halála előtt egy héttel Pestre akart utazni, hogy az új országházat hallgassa.
A közbejött rendkivüli hideg időben meghült, influenzát kapott , a mely kiragadta az élők sorából. Meglepően hasonlitott öcscséhez, a nagy költőhöz, kivel meleg testvéri szeretet fűzte össze. Még a hangja s szelid , jóságos természete is hasonló volt a két fivérnek.
Ép oly örömét lelte a kertészkedésben, mint Jókai Mór; csallóközi birtokán, komáromi kertjében maga gondozta a növényeket s Hathalmon még hajlott korában is oltogatta, nyesegette a fákat. A kertben sétálgatva azt mondogatta gyermekeinek, unokáinak, oltványaira mutatva: „ezekről fogtok emlékezni rólam, ha majd nem leszek”.
Derék, nemes ember szállott vele a sirba. Még életében azt kivánta, hogy temessék szülei és neje mellé Komáromban, a mit családja hiven teljesített is. |