Infláció és a kereskedelem

Bárhol jár az ember, napok óta mást sem hall: defláció, infláció!
Legtöbben, akik e tárgyról diskurálnak, nem is érzik át e szavak jelentőségét. Nézzük a kereskedő szemével, mit jelent a defláció. Egy jó ideig stabil volt koronánk, de ehhez csak részben járult a deflációs politika. Ellenben olyan mesterséges pénzszűke nyomta és nyomja a piacot, hogy ma már alig érdemes rendes üzlettel foglalkozni.

Ugyanis tegyük fel: van egy millió koronám, azt kiadom kosztba, hat hét mulva megduplázódik. Ez a rendes üzletmenetnél kizárt dolog. Pénzszűke van, tehát alig vásárolnak és ha vásároltak, annál legtöbbször nem keresett a kereskedő, mert a korona olyan meglepetéseket tartogat számára, hogy a meglepetések óriás fedezetét nem meri előre belekalkulálni áraiba.

Árúhitel ma már nincs, de nem is lehet.
Nem lehet a pénzszűke, magas kosztpénz és még magasabb rizikó miatt. Mit hozhat tehát az inflációs politika. Elsősorban sok pénzt kell hoznia, hogy azt a rengeteg űrt, ami gazdasági életünkben tátong, be tudjuk tömni.

Jelentene-e a bankjegyinfláció bárkire is nagyobb bajt? Nem.
Ha a korona, mondjuk 0.2 nél (ez csak egy szám, amelyet mindenki saját feltevése szerint korrigálhat) stabilizálódik, de jó időre stabilizálódik, azonnal meg fog indulni az üzleti élet. Megvan az alapja a reális kalkulációnak, csupán számokban lesz nagyobb eltolódás. Több lesz a fix fizetés, több lesz a napibér, magasabb az adó, de csak számokban, mert az árú és értékek viszonya reálisabban irányítható és a kellemetlen meglepetések ki lesznek küszöbölve.

Itt van Wien. Ott az osztrák korona eladása nem jár rizikóval, mert bár jegyzése sok nullával van tarkítva, de stabil. Stabil hosszú hónapok óta és pénz van bőven. A nálunk még uralkodó egészségtelen állapotokat jellemzi a minden vonalon dühöngő drágulási folyamat. Ennek megfelelően a textilpiac árai is számok mellőzésével az utóbbi két hétben 100-200%-kal lettek magasabbak.
(Sz.)