A külföldi kölcsön

Irta: gróf Andrássy Gyula 

Azok, akik a miniszterelnök és a pénzügyminiszter külföldi útjához vérmes és gyorsan valóra váló reményeket fűztek, meggyőződhettek arról, hogy ez az illuzió könnyen szertefoszlik. Az illuzió, amelybe olyan sokan beleringatták magukat, nem volt több oktalan narkózisnál és most már érezhető a kellemes bódultság kellemetlen visszahatása. 

Én a miniszterelnök külföldi útjától nem vártam sokat.
Láttam azokat a nehézségeket, amelyek ez elé a vállalkozás elé gördültek. Nem akarok itt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy szükséges volt-e ez a lépés, vagy ebben a formájában volt-e helyes, ennek eldöntése higgadtabb idők feladatai közé sorozódik. 

A miniszterelnök a minap a parlamentben részletesen beszámolt útjáról és munkája eredményéről. Ez a beszéd az eredménytelenség beismerése volt inkább, bár honorálom, hogy kétségtelenül jó hatást váltott ki olyan tekintetben, hogy a velünk szemben táplált idegenkedő, sőt ellenséges atmoszféra lényegesen enyhült. A külföldi kölcsön aktualitása úgy tudom, hogy rövidesen még nem kerül komoly formában szóba, éppen ezért a magam részéről csak a sokat hangoztatott erkölcsi hatást akarnám e helyen lemérni. Itt elsősorban Olaszországra gondolok.

Olaszország gazdasági érdekeit súlyosan érintik azok a visszás állapotok, amelyek a háború után kötött békeszerződések következtében állottak elő. Olaszország, mint ezt a békekötések óta bekövetkezett események sokszor beigazolták, nem nézheti jó szemmel azokat az expanziv törekvéseket, amelyek egyrészt Csehország, másrészt Jugoszlávia részéről megnyilvánulnak. Ez a szlavofil expanzió természetszerűleg arra készteti, hogy a Duna medrében a békekötésektől eltérő politikát folytasson és pedig Angliával egyetértésben. Ennek tudható be, hogy úgy Angliában, mint Olaszországban a leghatározottabban szembe fordultak a kisantant ellenséges törekvéseivel és az angol, valamint az olasz hivatalos körök Magyarország gazdasági talpraállításának tervét melegen támogatták. 

Az angol és olasz közvéleményben, így elsősorban a sajtóban már hosszabb idő óta rokonérzést és megértést tapasztalnak a magyar ügy igazsága iránt. A hivatalos körök közömbös magatartásának megváltozását csak most éreztük, barátságosabbra fordult és e változásnak nagy része az igazság ható ereje, de ugyanilyen nagy része annak felismerése után következik be, hogy a Duna völgyében a saint-germeini és a trianoni békeszerződések által teremtett helyzet tulajdonképen futóhomokra van építve, állandóvá rögzíteni nem lehet és sem politikailag, sem gazdaságilag nem felel meg sem az angol, sem az olasz érdekeknek.


Ez a felismerés többé-kevésbé erőteljes formában Franciaországban is talajra kezd találni, úgy látszik azonban, hogy Franciaország ennek a felismerésnek következményeit nem képes levonni izolált helyzete miatt, amelyben szükségét érzi a kisantant szövetségének. 

A magyar kérdés rendezésének kérdése mindamellett rövid időn belül olyan fontos kérdés lesz, mint a német probléma. A békekötések és ezek következményei egész Ezrópa gazdasági életét aláásták és legelsősorban az angolok voltak azok, akik felismerték ennek veszedelmét és kimondották, hogy Angliának életbevágó gazdasági érdekei fűződnek Európa gazdasági talpraállításához, mert e nélkül az óriási méreteket öltő angol munkanélküliség meg nem szüntethető. 

Amikor tehát Közép Európa gazdasági szanálásáról van szó, ez a körülmény terelte Anglia és Olaszország figyelmét Magyarországra, amely központi fekvésénél és számos más momentumnál fogva természetes tengelye lehet ennek az újjáépítési munkának. 

Természetesnek találom, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter első útjáról nem hozhatott haza kész eredményeket, de valószínűnek tartom, hogy helyes orientáció, helyes politika mellett az európai politika fentebb vázolt dispoziciójának kellő kiaknázása után az eredmény nem maradhat el.